Az a baj, hogy ez a hologram valójában inkább csak egy példa, egy hasonlat, mint a valódi konkrét jelenséget leíró dolog.
Én inkább más példát hoznék, bár lényegét tekintve ua. és ez összeköti a mátrixos elgondolást ezzel a hologramossal.
Szóval az a közös, hogy egy alapvető kvantumos mezőből, azok helyi állapotát alapulvéve, egy procedurális eljárás, egy algoritmus képez le egy bonyolult világot. Ez gyakorlatilag egy fraktál generálás, aminek a kezdeti értékeit határozza meg a kvantum mező és az idő abban mérhető, amilyen szintig hagyjuk elfutni a programot, ezáltal milyen bonyolult, komplex, magas entropiájú mintázatot hoz létre az eljárás. Az egyszerű dolgokat fiatalként, időben korábbiként, a magas komplexitásúakat, nagy entrópiájúként, idősként értelmezzük.
Az idő a fraktál kirajzolódásaként értelmezhető, de a korábbi állapotok is elérhetőek, az agy pedig a hasonló fraktál mintázatok kapcsolja össze, hoz belőlük létre egy valóságot. Más nézőpontból más valóságot is létre lehet hozni, ugyan abból a képből.
Ez az általános inkább inforrmáció feldolgozási megfogalmazás.
A konkrét pedig az, hogy a természetben nem számokat, értékeket vesz fel a mező, hanem az adot elemi kvantumoszcillátorok rezgéseket (és ehhez kapcsolódó energiákat). A mi világunk egy bizonyos rezgés felharmónikusaihoz (gyakorlatilag a rezgés fraktálképéhez) kapcsolódik. A mi világunk alaprezgése a Planck állandóval írható le, az agyunk (tudatunk) csak azokat a mintákat szűri ki a teljes mintázatból, ami ennek a frekvenciának a felharmónikusait takarja (a többit kvantum-káosznak érzékeljük).
Az alapvető tehát az a mező, amiből ez az egész generálódik, ezt azonban közvetlenül nem vagyunk képesek érzékelni, a makrovilág pedig az, amit a generált képből érzékelünk (más alapfrekvenciát tekintve viszont más makrovilágok is léteznek velünk párhuzamosan).