Van egy elmélet ami szerint a mi univerzumunk is egy ilyen "kreált" univerzum. Végül is "csak" számítási kapacitás kell hozzá. Ha egy szimulált valóságon belül spontán létrejövő intelligencia elkezdi tanulmányozni az univerzumát vajon rájöhet arra, hogy ő "csak" egy szimuláció? Honnan jönne rá, amikor ő a világának természeti törvényeit megírta valaki? Ez egy olyan elmélet, ami bár baromi sc-finek hangzik mégsem utasítják el a szakemberek. De nem is annyira sc-fi, ugyanis mi is ezt csináljuk folyamatosan, csak a számítási kapacitásunknak megfelelően. Most ahhoz, hogy egy pl egy szupernova robbanást szimuláljanak szuperszámítógépek kellenek és hónapokig számolják az esemény egy másodpercét. De a jövőben? Ha meg lesz a hardver az első amit szimulálni fognak a nagy bumm elmélete. Ha a teória helyes a folyamatban létrejövő szimulált univerzumot vajon lekapcsolják? Nyilván nem, hanem jön a következő fázis, figyelni fogják a galaxisok létrejöttét, aztán az élet megjelenését fogják tanulmányozni, stb stb. Még ha játszanak az idővel, lassítják, gyorsítják, előre-hátra tekerik a "filmet" a benne létezők ezt nem érzékelik, mert a számukra megírt paraméterek alakítják az ottani realitást. Belegondolni is szédítő, és mégis: lehet, hogy ez van. Vagy lesz. Vagy volt... és erre egy szakember se fogja mondani, hogy lehetetlen.