Sose értem meg, hogy mi ebben a jó. Ebben valami őrületes mennyi munka és gyakorlás van, ami helyett letolhatna más, tök szórakoztató játékot, vagy ölhetné ezt az időt egy másik hobbijába, ne adja ég fordíthatná a családjára.
A gaming az nettó szórakozás, de az, hogy órákon át azon görcsöljek, hogy meg ne üssön valami, az nettó OCD, magyarul SÚLYOS kényszerbetegség... aminek amúgy pont az első foka az, hogy MINDENT láttam a DaS 3-ban már, de azért egy részem piszkál, hogy kimaxoljam ezt is, mint eddig az összes souls cuccot, beleértve a Bloodborne-t is. Szvsz már amin én gondolkodom se normális, ez meg egyenesen kezelendő.
A másik meg az, hogy ezek a játékok iszonyúan durván betanulhatók. Elég idővel, türelemmel és egészséges idegrendszerrel bárki képes erre, csak ne kelljen neki dolgozni, tanulni menni, meg ne kelljen a családjával lenni. Ez valahol egy komoly önként vállalt büntetés, aminek az eredménye felejtős.
Sosem felejtem el, hogy anno amikor először toltam a Demon's Souls-t cirka 2 napig szenvedtem 1-1-ben kb. a vár bejáratnál... valami egészen elképesztően szar voltam. Hónapokkal később kiplatináztam, volt olyan boss ami meg sem tudott már ütni, legtöbbször elsőre lazán levertem őket. Learn, adapt, overcome.
A másik példám, az ICO. Amikor először játszottam vele cirka 10 óra alatt játszottam végig. Aztán láttam, hogy van egy olyan trofi, hogy 2 óra alatt told le a játékot... aztán, ha már így alakult, elkezdtem speedrunt művelni vele. Kb. a 11-12. végigvitelem a VILÁGON a 2. legjobb időt érte, csak nem rögzítettem, így nyilván nem hivatalos :-(
A fenti példákból is látszik, hogy ezek inkább kényszeresség szülte eredmények, sem mint valódi teljesítmény, vagy skill van mögöttük. Bárki képes erre, aki egészséges, csak adj neki rá elég időt.