A cikk számomra már azzal sántít, hogy egy nem csupán genetikai alapokon nyugvó készséget amit "gyors gondolkozás" -ként nevez meg, egy pusztán genetikai szemszögből megvilágított vizsgálat bizonyítékaként tár elénk.
Na már most. Ha a "gyors gondolkozás" csupán ezen múlna, akkor dobjuk a kukába az összes tanulmányt, amelyben nevelési, és pszichológiai szakemberek egész garmadája foglalkozva kijelentik, hogy az örökölt képességek rendkívül kis százalékban határozzák meg egy emberi egyed agyi teljesítményét, sokkal inkább mérvadó a már egészen csecsemőkortól elindult tanulási, és bevésődési folyamat minősége, kivéve természetesen, a genetikailag indikált agyi defektusokkal járó kórképek eseteit.
Ezzel egyúttal ki is javítanám a kutatóknak a felmérésük adataiból levont következtetését, miszerint az egymástól genetikailag távol álló egyedek gyermekeinek gondolkodása olyan kontextus hatására lesz gyorsabb, hogy a szülők akik genetikailag távolabb állnak egymástól, valószínűsíthetőleg olyan közösségben élnek, mely elfogadóbb, és felvilágosultabb gondolkodást mondhat magáénak. Diverzifikáltabb információkhoz férnek hozzá a gyermekneveléshez, és gyermeküknek valószínűleg egy tágabb határokkal ellátott közösségbe, vagy közösségekbe kell beilleszkednie fejlődése során, ami elősegíti intellektuális fejlődését.
Egy urbanizált közösségben (mely ontja magából a genetikailag változatos párokat) egy gyermek nagyságrendekkel több társadalmi kapcsolatnak van kitéve, mint egy bezárkózott, vagy elszigetelt, esetleg kiközösített embercsoport tagjaként.