És akkor még egy rövidke felütés erejéig nézzük a nemesség szerepét, (ha már szóba került a Werbőczy féle Tripartiumot, annak jelentőségéhez mérten).
A hármaskönyv szellemi örököse volt az Aranybullának, ami az angolok Magna Chartájához hasonló jelentőségű állomása volt a társadalmi fejlődésnek, a jogok legalizálásának. Továbblépés lehetőségét jelentette az ország számára egy a nemesség és a király jogait és kötelességeit leíró rendszerben. Amikor megszületett haladó és előremutató volt, azonban pont ekkor már felütötték a fejüket a társadalom más rétegeinek igényeit nyilvánvalóvá tevő parasztfelkelések. Jelentős esély volt arra, hogy az aktuális pápaválasztás PR kampánya részeként induló keresztesháborúra öszzetrombitált hőzöngő parasztok szempontjait a nemesség előbb utóbb figyelembe vegye. Ezt először egyre inkább elnyomták, és ezeknek bizonyos passzusai belekerültek a hármaskönyvbe is. Hajdúknak, parasztoknak megtiltották a fegyverviselést, azonban ez az igény, hasonlóan a székelyek viszonylagos önrendelkezéséhez előbb utóbb érvényre elismerésre juthatott volna, amit azonban megakadályoztak előbb a török háborúk és hódoltság, az osztrák fennhatóság, annak kiterjesztése, majd az abszolutizmus. Ezen időszakban a viszonylagos függetlenséget élvező Erdélyben folytatódhatott bizonyos társadalmi fejlődés, lehetett K-Európa Svájca a társadalmi, vallási egyenlőség szempontjából.
Tehát a lehetőség társadalmi szinten adott volt a fejlődésre, azonban a történelem, lásd előző hszt. nem volt ilyen türelmes a magyarsággal.
Nem volt idő évszázadokig tartó egyenlősdit játszani, amikor az ország egységére volt, lett volna szükség. Márpedig azokban az időkben amikor ez rendelkezésre állt, akkor bizony ez az ország megállította a törököket, vagy amíg gyak teljesen egyedül nem maradt a II. VH végén, egy katonaföldrajzilag is kilátástalaná vált helyzetben, addig a nagy Vörös Hadsereget is (a Kárpátokon nem, csak délről a román átállást követően tudott bejönni).