Egy ramjet hajtómű gyakorlatilag egy cső, minden mogó alkatrész nélkül, a nagysebességű levegő torlónyomása végzi el a sűrítést. A scramjet az alap, gyak 600-700 km/óránál már működő torlósugárhajtóműhöz képest abban különbözik, hogy a hajtómű geometriája miatt nem csökken le a belső áramlás sebessége hangsebesség alá, így 3-4 M felett is üzemelhet.
Tehát azért nem egy hatalmas vasziszdasz kifejleszteni egy változó belső geometrijú hajtóművet, amely mind a szubszonikus, mind szuperszonikus tartományban biztosítja a levegő áramlását. A gond az, hogy viszonylag kevés pénzt áldoznak erre, mert ez a repülési sebességtartomány se a katonákat se a civileket marhára nem érdekli.
A nem direkt, gyakorlatilag hőcserélőn, vagy más módon keresztül a reaktorból energiá a hajtóműbe vezető rendszert a 60-as, 70-es években hagyományos sugárhajtómű esetében már megvalósították. A szuper/hiperszonikus torlósugár hajtómű esetén talán megoldás lehet, hogy valami nagy felületű radiátor helyett, elektromos energia rendszeren keresztül adják át a reaktorból kijövő energiát. Pl ott van az un arcjet rendszer, ahol a két elektroda között létrejövő íven keresztül gerjesztik az átáramló gázt, levegőt.
Mivel a scramjet sem alkalmas önmagában a jármű orbitális pályára állításáa ezért is kéne még a VASIMR rendszer, ahogy azt Kvp is írta.
Ahogy írtad a Dragon kapszula önmagában nagyon kis szeletét biztosítaná pl. egy bolygóközi misszióhoz szükséges hardvernek, egy a Kvp által javasolt rendszer nagyobb részét azért lefedné.
Informatika és tudomány
