Teljesen jó ötlet. A jelenlegi technológiák szinte végtelen kombinációja áll rendelkezésre, amely a légkört nem hátránynak, hanem kihasználandó erőforrásnak tekinti. Ezzel szemben pl. a korábbi cikkben szereplő 20 km-es torony megépítése iszonyat erőforrást igényelne és kitudja hány kilövés alatt hozná egálba a befektetett tőkét már a hagyományos rakétás indításhoz képest is.
A "repülőszerűbb" jármű előnyei: a lényegesen kisebb igénybevétel, a többször felhasználhatóság, az olcsóbb üzemeltetés, stb. A jelenlegi technológiákra alapuló kutatások alapján képesek lennénk olyan jármű előállítására, amely mondjuk úgy egylépcsős, teljesen elektromos meghajtású, és pár hónaponként képes a földről felszállni eljutni a Mars légkörébe és vissza. A marsi leszállást a ritka légkör és a futópálya hiánya miatt talán nem kéne eröltetni. De a marsi bázis személyzetének cseréje így is biztosítható lenne, valahogy és nem kéne a Marson egy orbitális pályát elérő eszközt építeni fenntartani. Szóval rendszer, olcsón megvalósított, gyakori pár havonkénti kapcsolatot lehetne biztosítani egy marsi kolóniának kb, mint az antarktiszi kutatóállomások esetében, ami azért más megvalósításbe helyezi pl az egész Mars programot.
Ezzel szemben a kémiai meghajtás kb azt biztosítja, hogy nagy költségvetéssel látványosan elindulunk a Marsra, kitűzzük a zászlót. Majd ha az űrhajósoknak szerencséje van pár év múlva még élve hazaérnek.