Van egyfajta hányingert keltő bája, ahogy Merkel mama kivénhedt, megkopaszodott, jó sokszor megtojózott kotlóstyúk módjára kárál Obama-nál, hogy az NSA mit és hogy figyelt meg, köztük a ráncos kezében tartott Blackberry-t is.
Otthon pedig a szűkebb baromfiudvarában a csibéket, azaz az állampolgárokat pedig kőkeményen igyekszik digitálnáci megoldások minél szélesebb körű alkalmazásával pontosan ugyanúgy megfigyelni, ahogy ezt vele megtették. Pontosan ugyanúgy, hiszen volt mit ellesnie és a módszerrel nyilván egyetért, csak az zavarja, hogy van néhány fasza fájl róla az NSA-nál, meg a GCHQ-nál. Ennyi a problémája a vénasszonynak, nem több, én mondom.
Sokszor elugattam már: a mai informatikai technológiák a politikusok számára adnak hatalmas eszköztárat az uralmuk fenntartásához, illetve pontosabban -rajtuk túlívelve- az uralkodó gazdasági és politkai elit fennmaradásához, és hatalma megkérdőjelezhetetlenné tételéhez. Csak ez még nem annyira nyilvánvaló, sem nekik, sem azoknak, akik nem tartoznak ezekbe az elitekbe. Ennek a folyamatnak vannak lépései: és ennek az útnak az elején járnak az elitek. Ez az ami, Kurzweil nagy víziójából kimaradt - az összes általa megfogalmazott találmány potenciális hatalmi eszköz, soha nem látott hatalmi összpontosítást valósítva meg. De céljaik nem kétségesek, épp úgy, mint a mi céljaink sem, e technológiák segítségével ezen területfoglalás megakadályozása. Tök mindegy, hogy nanorobotikáról van szó, vagy emberi intelligencia gépi rendszerekkel történő összekapcsolási módozatairól, vagy bármi egyébről. Ez a fő baj Kurzweil-el szerintem: techno-idealista egydimenziós témamegközelitésű korlátolt baromnak tartom.
Sajnos azonban amíg az átlagfelhasználókat kellően lehet digitálisan szórakoztatni, (közösségi médiától kezdve filmekig) addig semmit sem lehet tenni, hiszen szórakoztatva lenni = egyetérteni az elitek céljaival, és az általuk üzemeltetett társadalmi-gazdasági-politikai rezsimmel. Függetlenül attól, hogy ez Németországban, vagy bárhol máshol van jelen.
Informatika és tudomány
