Részemről a pvp-ben a fejlődésem csúcsa az, hogy a két éves évfordulóhoz közeledve lassan elmúlt a gear-fear nagyja, és nem jár azonnali kézremegéses adrenalin-rohammal ha másik player kerül a látómezőmbe :)
Egyébként - csak hogy valami konstruktívat is hozzátegyek a témához - ebben nekem a scav körök segítettek legtöbbet. Valahogy így:
PMC-vel mindig az volt, hogy ez most a komoly dolog. Realista, összetett, beleélős játék tud így elkapni. (Régebben EVE volt ilyen érzés.) Feltétlen figyelem, fülhallgató, csend. Kínosan figyelek minden szöget, ahonnan jöhet valaki. Legalább is próbálok. Ha nem vagyok teljesen biztos helyen, kínosan tudatában vagyok, hogy hány olyan irány van, amit nem látok, ahonnan feltűnhet valaki, és végezhet velem. Minél immersive-ebb egy játék, annál rosszabbul viselem a vereséget, úgyhogy itt nagyon fájt mindig.
Úgyhogy inkább scavezés ezerrel, mert az kit érdekel. Easy come, easy go. Valami video is mehet mellette, vagy zene, mert nem vesszük komolyan. Interchange-en főleg, állat jó zegzugos a pálya, ismerem a cikcakkokat, ha pmc-be futok, többször rázom le őket, mint hogy lelőnek.
Ez pedig megnyugtat. Nem áll be a pánik, ha meglátok valakit. Idővel az is eszembe jut, ha van esélyem felvenni a harcot, nem csak a futás az egyetlen lehetőség.
Ráadásul a sok-sok menet ráébreszt, hogy milyen ritka az, amikor meglepnek. Ha betartom az elemi óvatosságot, szinte zavartalanul mozoghatok.
Rájövök, hogy könnyen szerzek lootot. Féltucat weapon case egysorosan tárolt modolt fegyverekkel tele tartalékban. Bármikor simán pótolom, amit elvesztek.
Úgyhogy - miért ne mehetnék akár a pmc-vel is ilyen scav-szerű köröket? Nem kell halálosan komolyan venni azt sem.
És ez az a pont, ahol elhagy a gear fear, és az állandó szívroham ;)