Néhány gondolat: Jöjjön a "bezzeg az én időmben"... De próbálok objektív maradni.
1. Fiatal korában a legtöbb ember közelre is nagyon jól lát. Jól látja az okostelefonon levő "bolhacírkuszt". Idősebb korban jobb távolra nézni.
2. Az újjak mozgásának pontossága, gyorsasága is romlik idősebb korban. Egyszerűen már nem jön, hogy a hüvejkújjamat úgy mozgassam, mint a mai gyerekek. Ugyanakkor tíz újjal gépelek, mert azt megtanultam huszonegynéhány évesen.
3. Idősebb korban talán az ember már egy kissé mentesebb a - igaz, hogy nagyon kényelmetlen, de ez most a "menő", nehogy már lemaradjak - szemlélettől.
Szóval: A dolgok szét fognak válni (vagy már most szétváltak), de a "jövő" nem lesz egységes. (Mint ahogy soha nem is volt)
Uff, én szóltam. (Amúgy meg még csak közelítem az 50-et.)