A fém azt sem szereti, ha több ezer fokra hevítik, kilövik az űrbe, majd onnan visszazuhan és fékezéskor ismét jól felhevítik, mégis képesek megbirkózni a problémával. A sós víz még mindig kevésbé csökkenti az újrafelhasználhatóság esélyeit, mint ha a rakéta pofára esik és felrobban.
A kérdés tehát az, hogy melyik megoldás ad hosszabb távon gazdaságilag elfogadhatóbb eredményt: a garantált minőségromlás, vagy a teljes megsemmisülés kockázata. Akármennyit is tökéletesítik a leszállási folyamatot, mindig ott lesz az esélye, hogy az egész elzuhan, ha nem a jegesedés, akkor más műszaki hiba miatt.
A kísérlet mérnöki, tudományos fontossága nyilvánvaló, a gazdasági érvek szerintem sántítanak egy kicsit.