Ebben az az újdonság, hogy a jövő szoftverei teljesen más elven fognak működni,mint a mostaniak. Úgy is mondhatnánk, hogy nem lehet őket egyszerű diagrammokban felrajzolni. A cél a robusztusság és a valós idejű válasz. Az egyik azt jelenti, hogy a programnak nem csak gyűjtenie kell az érzékelőkről az adatokat, hanem azokból kiszűrni a falsot, Felismerni, ha egy érzékelő elromlott, helyettesíteni egy másik érzékelő adataival (redundancia), felismerni, melyik adat lehet egyáltalán helyes, és melyik nem. Pl. egy emberre szerelt GPS érzékelőnél fura mérési eredmény ha egy mp alatt megtett száz métert a mérések alapján, vagy egy szívritmus érzékelőnél, ha 10 dobbanást mért mpenként. Ezeket a szűréseket alrendszerek csinálhatják, külön feldolgzóegységgel, mesterséges intelligencia szoftverekkel.
A másik része a valós idejű válasz. Itt is úgy kell megírni a szoftvert, hogy egy bizonyos fajta válasz mindig legyen, ha nem is tökéletes,mert pl nem dolgozta fel még az összes beérkező jelet. A jelenlegi szoftverek szinte semelyike nem így készül,kivéve az, ami igen, de az meg ritka mint a madár.