Azzal senki nem vitatkozik - szerintem -, hogy Kína, ahogy egyre "nyugatosodik" vagyis "fejlődik", egyre pazarlóbb; ezenfelül rengeteg ember nyomorog ott és egy csomó mutatóban jóval rosszabb, mint a "fejlett" nyugati társadalmak.
Viszont a gazdasági úthenger szerepét nem lehet elvitatni, ami magával hoz egy sor változást minden téren és mélységben.
Leírtad a lényeget: a nagysága miatt ilyen fontos. Az (egypártrendszerű) állam kohéziója által kialakult (kifelé) homogén egység (némi belső feszültségekkel) egy hatalmas, folyamatosan bővülő és lényegében új piaci területen aduász a világgazdaságban.
Ennyi.
A pártoskodás alapból egy megosztás, pedig az országnak egy irányba kellene mennie, egységes szándékkal, hosszútávú tervek alapján.
Ha minden párt a nemzet érdekeit nézné, akkor egyek lennének. A kérdés az lenne, ki van a nemzettel és ki ellene.
A 'divide et impera' elve a történelem kezdete óta átszövi a politikát, leginkább mégis a humanizmus korától erősödik fel olyannyira, hogy a hitet, kiindulást vesztett, de individualizmust, önkifejezést kereső emberek a kaotikus helyzetekben birkaként vezethetőek.
Tehát a valamilyen szemszögből - mégha korrupt is - elit vezet egy országot, és ha ez az elit nem az ország ellen van, akkor az jobban fejlődik vagy talponmarad, mint az, amelyik a demokrácia rózsaszín ködébe burkolva meg van osztva pártok tömkelegével és hazaárulókkal.