lufis-hangyás és méterrudas táguláshoz, nem a dolgok maguk tágulnak a térrel együtt, hanem a helyi inerciarendszerek kerülnek fokozatosan egyre távolabb és távolabb egymástól. Ez a mozgás nem a téridőben történik, azaz látszólagosan történhet akár gyorsabban is mint a fénysebesség, ez nem sérti meg ezt a szabályt. Ugyanakkor az egyik inerciarendszerből átjutni a másikba már csak maximum a fénysebsséggel lehet eljutni (átjutni). Minden egyes részecskének saját inercia rendszere van (értsd, koordinátarendszere, x db dimenzióval), persze nyilván az egymáshoz nagyon közel lévők inerciarendszere egymással összeegyeztethetőek, közösíthető, összekapcsiolódhatnak... de már különböző csilaggok inerciarendszere is független egymástól, pláne az óriási távolságokra lévő galaxisoké, azok eleve nem kapcsolódnak össze. (persze a tömegük hatása azért érezteti magát, a téridő pályákat maguk felé görbítik)
Ugyanakkor ez a tértágulás - elviekben - visszájára is fordítható, ez lenne a térhajlítás, "térugrás" (azaz a tér össze is nyomható, összesűríthető, összenyomható - ilyenkor nem a részecskék lesznek kisebbek, hanem a pillanatnyi helyzetük egymáshoz visszonytva kerülnek úgy közelebb egymáshoz, hogy valójában nem végeznek mozgás, vagyis végeznek, de a saját téridőpályájuk módosulása nélkül, ami szontén nem igaz, mert ahogy közelebb kerülnek egymáshoz nagyobb lesz a kölcsönös tömegvonzásuk is), lásd sci-fi változatát, Warp hajtómű. De hogy ezt mivel, hogyan lehet elérni, az már jó kérdés... ha majd meg tudják magyarázni azt, hogy miért mitől tágul a tér, akkor lesz majd magyarázat ennek inverzére is - aminek óriási gyakorlati haszna lehet, mivel érdemben és belátható időn belül csak így lehet eljutni másik csillagrendszerbe.
Nekem van ötletem miért tágul az tér, monduk azért mert a gravitóció ennek ellenkező irányában a téridő pályákat egy pontba húzza, "hajlítja". Ezt ellensúlyozza valamiképp a folyamatos tágulás... ahogy egy pontból kipattant (kifújódott) az összes anyag a gravitációs erő ellenhatásaként a pontok egymást távolabbra taszítják egymást. De ez nem valami antigravitáció, hanem gravitációtól független és más jellegű hatás. A gravitáció az időben a térpályákat egypontba gyűjti, a tértágulás meg az egyes elemi részecskék maguk körül a teret felfújják akár a végtelenségig. Mindegyik fújja a maga kis lufiját, akárcsak a szappanbuborékok amelyek folyamatosan tágulnak. Ha a buborékok közel vannak egymáshoz akkor képesek - de nem feltétlenül (ez valami véletlenszerű folyamat lehet) összeolvadhatnak egy közös nagyobb buborékba. Ez e buborék akár akkor a is lehet mint egy galaxis és környezete. Viszont a kis buborékok még összezsúfolódva is próbálják egymást odébb és távolabb lökdösni, ami ellen persze a tömegvonzás és a részecskék konkrét mozgási pályái viszont ellenhatást gyakorolnak. Hát valahogy így képzelem ezt az egészet - amit igazán elképzelni tudok csak, de pontosan definiáltan leírni sajnos nem..