A kezdeti világegyetem túlságosan kaotikus volt, ahhoz szerintem, hogy az élet "megkapaszkodjon benne".
Azt mondod pár száz millió év?
A világegyetem nagyságredekkel kisebb helyen koncentrálódott, sokkal sűrűbb volt. Ezért képződött, annyi nehézsúlyú csillag, ahogy írod. Nos, akkor nem csak időnként robbantak a szupernóvák, hanem állandóan, hiszen a csillagok óriás csillagok voltak. Ezek halálos gammakitörései állandóan letaroltak mindent.
Még most is elég gyakoriak a kettős és többes csillagrendszerek, hát még akkor(mikor mindenhol anyag volt jóval sűrűbben). Ez erősen gátolja a stabil bolygó képződést.
Nem csak az életkez kellenek a nehéz elemek, hanem a kőzetbolygókhoz kialakulásához is (legyen vasmag pl). Ehhez nem elég egy generáció, kellő robbanás kell, hogy annyira beterítse nehéz elemekkel a környezező teret.
A galaxisok is jóval közelebb voltak egymáshoz, gyakoraltilag kvazárok voltak, nem ilyen békés belsejük volt, mint a mi Tejútunknak. A gravitációs hatások állandóan befolyásolták a galaxisokban keringő csillagok pályáját.
Egy szó mint száz, sokkal "viharosabbak" voltak a körülmények. Kellett hozzá egy "kis" idő míg a tágulás miatt a kölcsönhatások száma is csökkent, lenyugodott annyira az univerzum, hogy stabilabb és nyugottabb körülmények alakulhassanak ki, kellő nehéz elemmel. Például egy kisebb naphoz hasonló csillag létrejöttéhez.