De pl a Nagykároly díjat elsőként kapta meg, amelyet utána olyanok kaptak, mint Konrad Adenauer, Sir Winston S. Churchill, Robert Schuman, az Európai Bizottság, Helmut Kohl. Tony Blair, Bill Clinton, Jean Claude Juncker, Angela Merkel, Ferenc pápa, amelyek/akik sokat tettek az európai integrációért.
A díjat amúgy rossznyelvek szintén összefüggésbe hozzák a frei-malter-meisterekkel.
Szerintem az USAban sem igazán működött ez a népek olvasztótégelye elv. A fekák fekák maradtak, a fehérek fehérek, a latinok latinok, a keletiek keletiek, gettóban, elkülönítetten, külvárosban negyedben élnek. Nincs olyan akire ránézel és azt mondod, hogy na ő az Amerikai.
Az elv ott hibádzik, hogy valójában mindenkinek van kulturális identitása, ami nemzethez, valláshoz kötődik. El lehet hitetni ideig-óráig bizonyos emberekkel, hogy nekik nincs, ők elég ha individuálisak maradnak, azonban rájönnek ők is, hogy ebben a világban egyedül semmire sem mennek. És egyszercsak kapnak segítséget egy vallási, nemzeti közösségtől, diaszpórától.
Az EU szerencsére soha nem lesz egy olyan alvilági gengszter birodalom, mint az USA, mert itt az íratlan kulturális tér határai általában egybe esnek bizonyos törvényes határokkal is, és az emberek tudják, hogy otthon ezen határokon belül élhetnek, ha átmennek a másik országba, ott fel kell venni az ottani szokásokat, ha ott akarnak boldogulni, pl nem árt megtanulni az adott ország nyelvét.