Van egy egész jó rendszerelméleti könyv, Csányi Vilmos Az evolúciós rendszerek fejlődése (vagy valami ilyesmi). Abban azt fejtegeti a szerző, hogy a rendszerek változása alapvetően a komplexitás növekedése irányába mutat. Ez az alapszabály az egyszerűbb, élettelen rendszereknél gyakorlatilag az entrópia növekedésének elvével állítható párhuzamba, esetleg azonos azzal (termodinamika II. főtétel). Iyen szempontból a globalizáció, mint komplexitás növekedését jelentő folyamat természetes és törvényszerű jelenség.
Az erőforrások, élettér, diverzitás tekintetében is van olyan általános megállapítás a könyvben, ami a globalizált emberi társadalomra is érvényes lehet. Egyrészt a rendszer az erőforrások maximális kihasználására, az élettér maximális betöltésére törekszik. Ezt elérve a specializáció, az alrendszerek diverzitása erősödik, azok interdependenciája fokozódik. Miközben bizonyos hatásokkal szemben a rendszer egésze ugyan ellenállóvá válik, azonban bizonyos tényezők változása, a részegységek specializáltsága, önálló életre alkalmatlansága miatt katasztrófális lehet.
A GW kommunikációja azt hirdeti, hogy a GW hatása alapjaiban katasztrófális az emberiségre nézve, szinte értelmetlen is az esetleges kisebb(?) pozitív hatások vizsgálata.
Ha pl. a jégkorszaki kultúrákat nézzük, bizony igaz ez az álláspont, hiszen ma már az eszkimókon kívül nincs olyan életmódot folytató népcsoport, amely a 14 ezer évvel ezelötti emberiséget valószínüleg általánosan jellemező életmódot folytatná, ahhoz igazodó kultúrával rendelkezne. :)