A cikk nagyon helyesen hangsúlyozza, azt, ami a német villámháborús stratégia/taktika lényege volt, hogy a haderőnemek/fegyvernemek összehangolt együttműködésével hogy lehet az ellenséges vonalakat áttőrni. Azonban van 1-2 félrecsúszás is.
A villámháború nem azért bukott meg, mert az oroszok rengeteg T-34-es harckocsit építettek, hanem mert később már olyan mélységű védelmet építettek ki, amelyen már a németek sem tudtak áttörni, tüzérségi + légitámogatá ide, vagy oda, később pedig már a légifölényt is el-el veszítették. A II. VH második felében feléledt az a frontjellegű hadviselés, amit a németek a villámháborús mobil startégiával és harcászattal elérkerülni próbáltak és az egész átment "anyagháborúba", amiben a németek a kisebb erőforrás háttér miatt törvényszerűen maradtak alul.
A különböző helyi háborúk inkább mobil harcászati elvek szerint zajlottak, zajlanak. A Sivatagi Vihar során habár Szaddam erői beásták magukat az iraki határon, de áttörhetetlen védelmet a rendelkezésre álló idő alatt nem tudtak kiépíteni, a légifölény hiányában gyakorlatilag ez lehetetlen is volt.
A jelenlegi szír konfliktusban a nehezebb fegyverzetet is alkalmazó kormányerőknek hatalmas problémát jelentenek az olcsó páncéltörő eszköök, amiket a nyugatiak és Szaud-Arábia nagy mennyiségben bocsájt az ellenállók, IS rendelkezésére. Általában a tank gyalogsági, légierős, tüzérségi támogatás hiányában védtelen akár az ilyenek ellen is, így a korlátozott, nem összhaderőnemi jellegű helyi konfliktusokban a tank alkalmazhatósága kérdéses. A városi terep még a legfejlettebb technikának is kihívás, lásd a legutóbbi Arab-Izraeli konfliktusban viszonylag nagy számban elpusztult Merkavákat. Ha 1 t műtrágyát ásnak el a kereszteződéseben és felküldik az égbe szegény tankot, azzal szemben nincs hatékony technika.