Haha, akkor én nem vagyok férfi ezek szerint, mert bár piálni szoktam és nőzni még többet, de a cigit gyűlöltem egész életemben, soha nem szoktam rá egy percre sem. Ebben valószínűleg szerepe volt annak is, hogy a nővérem láncdohányos volt, amit kisgyerekknét kellett elviselnem és passzív dohányosként "élvezhettem" az egészségem tönkretételét. Azóta sem tudok bemenni olyan helyre, ahol bagóznak, azonnal rosszul leszek és hányingerem lesz. Olyan nőhöz pedig hozzá sem tudok érni, aki dohányzik, mert egyszerűen büdös, hiába tisztálkodik ahogy akar, mert a bőrén jön át a bűz.
Na mindegy, csak ahogy ezt írtad, akkor most próbálom eldönteni, hogy átok vagy áldás az számomra, hogy soha nem cigiztem! Én utóbbiként élem meg, mindenesetre. :-)