Igen, az egyik rokonom bajor, de Berlinben él,vele is sokat szoktam dumálni. A másik, konkrétan a nejem tesójának a férje pedig a Rajna mentén, Mannheim mellett élnek. Ő is nagyon jó fej, rádásul gémer (tízessel fiatalabb, mint én). Most voltunk náluk nemrég "németbe"
Itthon viszont sajnos nagyon sok ember feleslegesen aggódik, meg van egy csomó "mindenszarizmus-os", azaz, minden szar itthon.Ha esik az a baj, ha süt a nap, az a baj,stb. Sajnos a kollégáimon is meglátszik ez, engem persze irigyelnek, de meg sem próbálnak semmit sem lépni, hogy nekik jobb legyen vagy másabb.
Nekünk már épül a házunk Kenyában, lesz hozzá művelhető földem is, pár hete még avokádót és banánt szüreteltem, ami olyan érzés volt nekem, mintha újra gyermek lettem volna. Ittam a frissen fejt tehéntejet és esővizet, valamint kútvizet ittam amit semmilyen hatóság nem vizsgált be.És lett bajom? Nem, itt vagyok és élek. Olyan helyen ettem, amit az ántsz lerombolt volna, semmi bajom nem lett.
Én eleve városi gyerek vagyok, nekem a klasszikus farm az egy csoda, de ezek nem olyanok, mint itt, hogy minden gépesített, meg luxus. Ott olyan hagyományos, az emberek kézzel csinálnak mindent, kézzel ültet,vet,arat,gazol,kapál,boronál,stb.Ha egy kicsit tehetősebb szomszédnak van egy kis traktorja, az besegít, elviszi a levágott kukoricát,stb-t. Itt ugyanis nincs tél azon a vidéken (Kenya észak-nyugati része). Ha hideg van, akkor van kb +10 fok. Teljesen elviselhető, optilmáis az emberi szervezetnek az ottani éghajlat.Egész nap max 25-26 fok van, egész évben. Van egy esősebb évszak és egy kevésbé esős.
Elképesztő az, amikor meglátod ezeket a gyümülcsöket a fán/bokron/amin teremnek.200 shillingért (kb 650 forint) vettem kábé 40 darab Passion Fruit-ot, azaz Marajuca-t. Itthon 2 darab 800 forint...az avokádó Kenyában kb 20-30 shilling /db (50-60 Ft), nálunk 7-800 Ft. Jó, persze, messze van, ide kell hozni, stb. De pl amit ott termelnek az olcsó.Nálunk már az sem. Olcsóbb itthon az import banán, mint a helyben termelt alma ?!
Másik dolog a tea.Nem messze (kb.30-50 km-re) vannak a Lipton és egyéb multiknak, meg a helyieknek a teaültetvényei. Megpróbálok majd képet beszúrni ide, hogy lássátok, milyen csodás.100 kilométeren keresztül az út két oldalán csak tea van, végeláthatatlan mezők. Nagyon finom, és filléres a kenyai tea. Na mire ide elér,addigra nem lesz már filléres.
Kábé 1 doboz 25-ös filteres tea ott kint átszámítva forintra 100 forint, itthon 600.Egy 100-as csomag ott kint 900 forint, itthon 2500 Ft.De filterest ők nem is nagyon isznak, ők a tealeveles verziót isszák, ami még olcsóbb. Nemzeti italuk a chai, egy fűszeres tea, tejjel.Mint indiában vagy arab országokban. Minden nap ezt ittam, de baromira hiányzott egy jó kávé. Na, az érdekes módon csak elvétve van,pedig tea után a kávé az, amből a Kenya a világon a legtöbet termeli... Hoztam is bőven teát, de egy részét a barátaimnak.
Szóval van kávéjuk, de sokkal drágább, mint itthon, ami érthetetlen. Egy jó presszó simán kerül 200 shillingbe, ami kb 700 forint. Itthon a reptéren annyi.
S hogy mit lehet enni,inni? A mi, magyar bélésünknek (már ha nem vagy mindent picikéző-válogató vagy vegán f*szfej) megfelelő ételek vannak. Itt a farmvidéken sok zöldséges ételt esznek, amelyek laktatóak, hozzá az isteni chapati-t, ami egy lepénykenyér, élesztő/sütőpor nélkül. Amolyan heavy duty palacsinta
. Vagy a másik az Ugali,ami fehér kukoricaliszt+víz (semmi más). Ez annyira alap kaja, hogy mindenhol van. Azért nincs ebben semmi más, mert önmagában nem eszik, mindig valami fűszereshez eszik, de eheted az Ugali-t Mursik-kal is. Ez a feleségem törzsének jellegzetes itala, ami nem más, mint aludttej, de fűszerezik egy spéci faszén porral is néha.
A sertéshúson, kacsán és libán kívül minden van. Nem, nem vallási okokból nem eszik, sőt lehet is venni sertéshúst, csak utána kell járni. Egyszerűen nem tartanak disznót. Vagy nem ismerik a tartásukat vagy komplikáltnak találják. Helyette viszont kecskehúst esznek sokat, meg marhát, csirkét,bárányt,de lehet krokodilt is enni, meg struccot is. A coastal area, azaz az óceánparti vidéken bejönnek a különböző friss halak, polip,rákok,meg a tengeri herkenytűk is.
Kacsát-libát kevés helyen láttam, szerintem csak nem ismerik őket.
Én nem hogy nem halok éhen, hanem szerintem szedtem is fel pár kilót, mert k*va jókat lehet enni.
Ital: a kenyai sörök finomak. Mindenhol van, de szeszt csak italboltban/étteremben/bárban/hotelben lehet venni, a sarki közértben nem,benzinkúton sem. Én itt szerettem meg a Gin-t, Gilbey's Dry Gin+Krest Bitter Lemon a 40 fokban, és már vigyorogsz is. De van whisky is, nem is drága, van minden, főleg az európai tulajdonű kocsmákban. A kenyaiak szeretnek inni, de rendesen.Vittem is pálinkát, be is b*tak rendesen tőle, mert azt hitték hogy víz, de még a német sógoromnak is erős volt. Hát igen, mi magyarok nem szar jégeren növünk fel.
Ja, vittem túró rudit és meglepődtem, hogy túlélte a 8000 kilométeres utat és vittem hírét a Pöttyösnek, Kenyába (majd írok nekik, hogy jöhet a rabatt) Ízlett mindenkinek.
Mint ahogyan füstölt kolbit és házi magyar fűszerpaprikát is vittem és főztem nekik paprikás krumplit, mind a tíz ujjukat megnyalták.
Legközelebb sütök lángost is, meg viszek bográcsot, bár nem tudom, hogy megy át majd a reptéren, ahol szarrá ellenőriztek most is.
Huhh mennyit írtam megint, folyt köv.