És ahhoz mit szólnál, hogy a világ objektumai és eseményei mind egy-egy szimbóluma valamely spirituális jelenségnek?
Például a Nap égitest részben az egy Istent szimbolizálja stb., a földi harcok fontosabb részben túlvilági harcok is. A fizikai törvények, a részecskék mozgásának valószínűsége, a gondolatok, kémiai folyamatok... Az egész fizikai világ többszörösen szimbolikus, a metaforák fraktálszerűen ágyazódnak egymásba, amit ember a komplexitása miatt csak kicsiny részben ismerhet meg. A lényeg az egész átfogó megértése lenne, de ettől történelmünk során mindinkább távolodtunk és most vagyunk a legtávolabb.
A keresztény illetve zsidó teremtéstörténet bibliai - talán nem pontos - magyarázata is hasonlóan metaforikus, tele szimbólumokkal, ahol nem csak az adott jelentésnek van összetett alakja és átvitt értelme, hanem maguknak a betűknek, az írásban fellelhető számkombinációknak is. A héber gematria a kabbalában ezoterikus tanításként ezzel foglalkozik (Széfer jecira, Zóhár), a Tóra viszont tiltja az efféle "okkultizmust", ahogy Jézus tanításai is. Szerintem - részben - azért, amiért René Guénon a tradicionalista "esszenciális" ellentéteként szubsztanciálisnak véli a kvantitást.
A lényegi megértést eleddig - véleményem szerint - egy modern gondolkodó számára a tradicionalizmus indíthatja el és a saját kultúrkör vallásának gyakorlása a hagyományos rítusokkal, amik ugyancsak összetett szimbólumok és bizonyos szellemi folyamatok triggerei.