Félreérted. Az atesitákat nem akarom meggyőzni egyáltalán. A célom, hogy ne csak baromság legyen a toipkban. Ha egy-két ember elkezd olvasni, kutakodni ebben az irányban, nekem az jó.
'A történelmi Buddha azt mondta, „azok számára beszélek, akiknek a szemét csak kevés por fedi”, tehát nem azok számára, „kiknek szemét nem fedi por”, és nem is azoknak, „akiknek a szemét teljesen beborította a por”. A Buddhánál – összehasonlíthatatlanul – sokkal kisebb szellemi tanítók, útmutatók sem mondhatnak mást;' és azok sem mondhatnak, cselekdhetnek másként, akik csak könyveket ajánlanak. ;-)
Nekem a bizonyosság arról, hogy Isten vagy az anyagon túli világ létezik: 100%. Számomra megdönthetetlen tény, semmi naiv "hit" nincs benne. A "gond" az, hogy másnak nem tudom bizonyítani - de ez így van jól, mert az út egyéni.
Nem értek egyet azzal, hogy valamiben feltétel nélkül és vakon hinni kellene, pont úgy gondolom, hogy tapasztalni kell és megismerni.
Véleményem szerint az igazi vallásos ember hasonlóan tapasztal, nem pedig "hisz", ugyanis Isten mindenben jelen van és leegyszerűsítve: rajtunk múlik, észrevesszük-e vagy sem.
Hogy kontrasztot látsz abban, amit mondok és ahogy élek, cselekszem? Hát persze, hiszen nem vagyok Jézus, bodhiszattva de még csak szerzetes sem. Olyat sem mondtam, hogy követendő lenne, amit én magam csinálok.
Ellenben kihasználom az adott lehetőségeket, akár a modern korét, hogy ismerethez jussak, bár nem az a leglényegesebb.
Egyrészt, a bűntől "tiszta", tudatos élet lenne a legfontosabb, nem pedig az önkényes ismerethalmozás. (Én ettől messze vagyok.)
Másrészt talán te is tudod, a sok információ közül nehéz kihámozni az igazán lényegeset. Neked is van módszered rá, nekem is, de általában az emberek elvesznek a sok hülyeség között, amellett, hogy a digitális világ felgyorsítja az életmódunkat, így nem is ér rá legtöbbünk könyveket olvasni és nincs rá "energiája" illetve a sok inger letompítja érzékelését, figyelmét a fontos felé.