Ha a szentkönyvekben foglaltak csak metafórák, és nem lehet szó szerint komolyan venni őket, akkor semmi nem teszi ezeket a könyveket szentté!! Ez fontos, mert ez különböztet(né) meg a folklórtól vagy más művészeti alkotásoktól. Egy sima mesének, színdarabnak, versnek, irodalmi műnek is lehet mondanivalója, erkölcsi vagy más tanulsága, hatnak az emberekre, és levonhatók belőlük bizonyos következtetések! Sokszor még fantáziadúsak is, adott esetben szürreálisak, valóságtól elrugaszkodottak. Ehhez nem kell mellé tenni a szuperlényt és kijelenteni, hogy márpedig léteznik! De ha valaki elolvas egy ilyen művet, akkor még véletlenül sem fogja azt hinni, hogy ezek létező szereplők, létező világok, létező dolgok! A szentkönyveknél viszont éppen azért van ez másként, mert ott nem metafóraként értékelik az olvasottakat és nem így értékelték több ezer éven át, hanem olyan tényként kezelték, ami Istentől származott, tehát szent, és ez különbözteti meg minden mástól!
Kis kitérő, de volt egy kutatás egyébként, amiben az derült ki, hogy a vallásos nevelést kapott gyerekek jóval nagyobb százalékban képtelenek megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól...Pl. jelentős részük elhitte, hogy Harry Potter létező személy és a varázslatok is léteznek a valóságban is, abban a formában, ahogyan azt a mesében látták, olvasták. A vallásos nevelést nem kapott gyerekeknél ez az arány szignifikánsan kisebb volt, ők a helyén kezelték a fantázia/valóság párost.
Lényeg az, hogy nekem ez csak utólagos magyarázkodásnak tűnik az egyház részéről, mivel a korábbi, szó szerinti értelmezés már nem tartható (bár mai napig így működnek egyébként, pl. szoktam hallgatni a Mária rádiót ahol olyan bődületes hülyeségek hangzanak el 2017-ben fiatal emberek szájából, hogy néha rendesen nem hiszek a fülemnek).
És ott van a politeizmus, ami megelőzte az egyetlen szuperlény mítoszt...ez szintén nem illik a képbe szentkönyvileg sem, és más módon sem, csak szeretünk megfeledkezni róla.
Illetve mégvalami: A vallások jelentős része marhára leegyszerűsíti a világot, ami nem használ, hanem árt! Még az olyan triviális igazságok esetén is, mint a "Ne ölj!" kezdetű, nem lehet feketén-fehéren gondolkodni. Milliónyi árnyalat létezik, és butaság leegyszerűsíteni mindent vallásosan 1 bitre, mennyre és pokolra, feketére és fehérre...
Pl. mi van akkor, ha másodpilóta vagyok egy harci repülőn ami éppen készül leatombombázni egy zsúfolt várost, és az egyetlen lehetőségem ennek megakadályozására az, ha lelövöm a pilótát? Akkor most bűnös leszek vagy hős?