Politeizmus kapcsán nem értem mire gondolsz. A régen tévesen több istenségben hittek de mi már bölcsek vagyunk és rájöttünk hogy csak egy van az nem magyarázat?
Természetesen nem, mert valójában nem tudtunk meg semmit azóta sem, csak egyesek hisznek valamiben! Semmivel sem rendelkezünk ma több bizonyítékkal vagy valóságalappal az egyetlen isten létét illetően, mint a politeista istenek tömegeit tekintve anno. A politeista isteneket pont olyan valóságosnak hitték az akkori emberek, mint ahogy ma azt az egyet hiszik annak. Ha pedig egyetlen isten volt mindig is, és a szentkönyvek is tőle származtak (jut eszembe, miért van akkor annyiféle szentköny, miért nem csak egy van???), akkor nem alakulhatott volna ki a politeista valláskultúra, mivel ezekben a könyvekben sehol nincs szó erről, nincsenek Poseidonok, Zeuszok és a többi sincs. Persze átalakulhatott volna a vallás és morfolódhatott volna az emberi képzelgés miatt, de akkor fordított lenne a helyzet, tehát az egyistenhitből mentünk volna át többistenhitre, mivel először az állítólagos "teremtést" követően hátrahagyott, az egyetlen istentől származó és egyistenről szóló szentírásokat követték volna az emberek, jódarabig, mielőtt valamilyen más értelmezés miatt meg nem jelentek volna alternatív vallási minták.
Egy 3 évesnek is azt mondod hogy ne menjen át csak úgy az úttesten, vagy hogy ne verekedjen.
Ha történetesen őt bántják, akkor miért ne verekedjen és én miért tanítanám neki azt, hogy ilyen esetben ne üssön vissza, ne védje meg magát, hanem csak szó nélkül tűrje a verést?
A másik felvetésedre: Nem tud mindenki aszerint élni, sőt, szinte nem él senki aszerint! Éppen a Mária rádión volt egy interjú valami magas rangú egyházi vezetővel, aki arról beszélt, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan ember -beleértve a pápát is-, aki egész életében a Bibliai tanítások szerint él, egyetlen hívő sincs aki nem szegi meg itt-ott a parancsokat. Szerinte csak azt lehet tenni, hogy törekedni kell minél kevesebbszer megszegni ezeket! Na de már bocsánat, ennek így mi értelme van? Bármilyen normális ember így működik, vallásosságtól függetlenül törekszik arra, hogy normálisan éljen, az emberek jelentős része születésétől fogva nem akar lopni vagy ölni...Ráadásul a hívőnek ugye ott van az a bónusz, ami tkp. az egész erkölcsös, pátoszos érvelést a vallás mellett teljesen lenullázza, nevezetesen, a gyónás intézménye. Egyik oldalon az van, hogy a "félelem" miatt ezek az emberek állítólag erkölcsösebbek, miközben a másik odalon tulajdonképpen nincs mitől félni, mert ha vétséget követ el, azt gyónással percek alatt semlegesíti és kész. Mintha mi sem történt volna! Ez még a lelkiismeret működését is rombolja, mivel megnyugtatja az illetőt és innentől nem érzi már bűnnek amit elkövetett, elvégre feloldozást nyert a bűnök alól.
Itt egy tanulmány arról, hogy a vallásos családban felnövő gyermekek sokkal kevésbé önzetlenek, hajlamosabbak az ítélkezésre és mások elítésélésre, megbüntetésére, mint a nem hívők gyerekei. Érdekes olvasmány!