"Vannak azonban ennél abszurdabb esetek is: volt, hogy egy szlovák férfitől és hallássérült norvég feleségétől a 'szemkontaktus hiánya' miatt vették el néhány hónapos kislányukat, egy orosz pártól pedig egy hiányzó tejfog miatt vették el a kisfiúkat, amiről a hatóság úgy vélte, hogy családon belüli erőszak miatt hullott ki. Azzal is indokoltak már gyerekrablást, hogy a fél- és 3 éves kisgyerek a szülők ágyában aludt. A családjuktól elszakított gyerekeket norvég nyelvi környezetben helyezik el, így az anyanyelvüket is hamar elfelejtik. Egy kisfiaitól 2011-ben megfosztott cseh édesanyának például megtiltották, hogy az évente engedélyezett 2x15 perces (!!!) láthatáson anyanyelvükön szóljon fiaihoz. Jelenleg 3000 gyermek van a Barnervernet 'gondozásában'."
A liberalizmusnak előbb-utóbb mindenhol lesznek ilyen "virágai", mert alapjaiban mélységesen negatív, csak a felszín rózsaszín.
"A Bodnariu-ügy norvég sajtóvisszhangja jól jellemzi az ország közhangulatát: nemcsak a kormányzati sajtóban, hanem általában a norvég médiában sem illik semmi olyanról beszélni, ami kényelmetlen, és megingatja a norvég emberek bizalmát abban, hogy ők a világ „legjobb” társadalma. Norvégia valóban fejlett és gazdag ország, de sok példa mutatja, hogy nehezen bírja a kritikát. A legtöbb norvég számára elképzelhetetlen, hogy az ő „tökéletes társadalma” valamiben diszfunkcionálisan, vagy akár kegyetlenül és igazságtalanul működik. Az emberekből – negatív történelmi tapasztalatok híján – hiányzik az egészséges bizalmatlanság a hatalmi túlkapásokkal szemben. Az ügyről többnyire az alternatív, közösségi média tudósít, ahogy az általában Skandináviában jellemző – például a menekültek által elkövetett bűncselekmények ügyében is."