Egy atombombával röntgen sugarakat termernek melyekket egy vastag U238 köppeny segítségével rá fokúszálják a fúziós töltetre. A fúziós töltet magjában van egy Pu239-es "gyújtó szög" a külseje pedig attól függően, hogy 2 vagy 3 fázásiú hidrogén bomba ólomból vagy U238-ból van. A fúziós tötletet és az atombomba között egy vastag kádmiumból és bórból álló fal található megakadályozván a neutron fluxus idő előtt begyújtsa a Pu239-es gyújtó szöget vagy a Li7-et. Ha idő előtt gyúladbe a Pu239 akkor egy 5Mt-os hidrogén bomba csak 220kt-ás lesz. A Pu239-es gyújtó szög már csak akkor indul be, amikor a röntgen sugarak annyíra összenyomják a fúziós töltet, hogy szuper kritikus tömeget ér el egy hosszú, vékony Pu239-es rúd. A keletkező neutronok hatására a Li7 maghasadásba kezd, ami tricium felszabaduláshoz vezet és indul a T-D fúzió, ami újabb neutronokat eredményez, majd bveindul a Li-D fúzió is, végül ha U238-es köppeny van, akkor beindul az U238 gyors fissziója, ami nem jár neutron kibocsájtással. Egyébként ez a folyamat során mindenféle transzplutónium elemek megjelennek egészen fermiumig bezáródóan.
A plutónium "gyújtószög" opcionális és csak a hatásfokot javítja. A röntgen sugarak nélküle is elegendő nyomást biztosítanak a fúzió beindításához. Továbbá a röntgen sugarak mellett a magas hőmérsékletből adódó plazma a röntgen sugarakétól majdnem 10-szer nagyobb nyomást fejt ki a fúziós töltetre, de a legnagyobb nyomást a polietilén akozza (több, mint 100x nagyopbb nyomást okoz, mint a röntgensugarak), amit az alkatrészek pozícióban tartására használnak.