Az éghajlat változás globális átlagos hatása a csapadék mennyiség növekedése, ami pont ellentétes azzal, mint ami az emberek agyában meggyökeresedett. Ez Afrikában a pár évtizede nagyon súlyos éhezéssel szembenéző Szahel övezetben tetten is érhető, jelentősen javult a helyzet.
A mediterrán térségben, vagy Kaliforniában azonban lokálisan szárazabbá vált a klíma és ez a jövőben tovább folytatódhat.
A fokozott párolgás miatt növekvő mennyiségű légköri víznek sok hatása van, amelyek bizonyos szempontból akár ellentétesek. A víz a legerősebb üvegház gáz, ami növekedésével fokozhatja a felmelegedést. A több légköri víz jelentette több eső azonban helyileg csökkenti annak élővilágra, vagy a civilizációra gyakorolt hatását. Szélsőséges esetben persze akár talaj eróziót is okozhat, de valszeg jótékony hatására előbb erősödik meg a talajt összefogó növényzet is. Mindez lokálisan eltérhet.
A globális légkörzésnek viszont van egy olyan egyszerű képe, hogy az egyenlítőhöz közelebb eső területekről a magas víztartalmú levegő több energiát szállít a sarkok felé, amely területek így a kihulló csapadék által gyak jobban melegszenek, mint az alacsonyabb szélességi körökön fekvő régiók. Ez leegyszerűsített kép, mert a Föld globális légkörzése valójában 3 cellás.
A végeredmény viszont az, hogy ugyan jelentősen nagyobb lehet a sarkok felé áramló energia, azonban ez a hőmérséklet különbségeket a fentiek értelmében csökkenti. Hogy ebből bizonyos szakemberek hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy mindez növeli a szélsőséges időjárási jelenségek létrejöttének kockázatát az még egy jó kérdés számomra. Egy ilyen fajta konvekció inkább valóban erősebb, dinamikusabb, azonban kevésbé fluktuáló lehet inkább.
Informatika és tudomány
