Jó, nézzük. Az elektronok nem bolygók és nem keringenek az atommag körül, nincs semmilyen hatás ami kergetné őket. Ha megtennék akkor sugározniuk illene, következésképpen fékeződnének is és akkor emiatt hullanának bele a magba.
Az elektronok spinje nem attól van, hogy keringenének a mag körül, a spin az elektron intrinsic tulajdonsága. Attól van, hogy az elektrontóruszban kering a két alkotórésze, a graviton és a körülötte spirálozó elektromos töltésrészecske (-), ezáltal kialakítva a tórusz felületet.
A proton ugyanígy épül fel, emiatt a spin tulajdonsága analóg az elektronéval, csak a tórusz átmérője kisebb, kb 1/3. A protont egy tökörkép graviton és egy tükörkép elektromos töltésrészecske építi fel (+), hasonlóan a pozitronhoz.
Tehát az elektronon nincs kötél és nem kering a mag körül. Emiatt nincsenek pályák hanem energiaszintek vannak, s p d f g h energiaszinteken tartózkodhatnak az elektronok, oda vannak bepattintva.
Mivel az elektronoknak ellentétes töltésük van a protonnal ezért pont bele kellene esniük az atommagba, egymásra nem fejtenek ki taszítóerőt. A természetben csak nyomóerők léteznek, minden vonzásnak vagy húzóerőnek látszó esemény nyomóerők eredője. Mindegyik. A Holdat nem kötél rögzíti a Földhöz tehát nincs semmi ami húzza a Holdat. Egyébként olyan vastag acélsodrony kellene a Hold földkörüli pályán tartásához mint a földátmérő fele.
Mégis akkor miért nem esik bele az elektronhéj a magba? Azért mert a mag külső felszíne negatív töltésű, kötőelektron borítása van. A magelektronok nem engedik közel a héjelektronokat a maghoz.
Létezik K elektron befogás de ez nagyon ritka, csak egyetlen izotópnál működik, a Be7 izotóp képes erre. A többi izotóp elektronbefogása fotonból történik, a foton képes megközelíteni a magot mert semleges, ott elbomlik elektronra és pozitronra. Az így képződő elektront a mag befogja és a maradék pozitron kisugárzódik. Valószínűleg nem szükséges pontos fotonfrekvencia a párkeltéshez, mert a hiányzó energiát az izotóp pótolja. Sok ilyen izotóp van.
Informatika és tudomány
