Nem kizáró ok, hogyha végtelen akkor nem tágulhat, mint ahogy az sem kizárólagos feltétel, hogy vagy időben vagy térben véges, akkor látunk csak csillagokat és nem teli világító égboltot. Azért tehette meg ezt az állásfoglalást, mert abban benne szerepel kimondatlanul is az, hogy a csillagok állnak. Az akkori elképzeléshez képest valóban ez a két ok kínálkozott.Fel sem merült, hogy a csillagok nem állnak egymáshoz képest. Illetőleg még az az ismeret sem volt meg, hogy valójában mi egy galaxisban élünk, ami a tengelye körül forog is vannak más galaxisok is. 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyátalán felfetődjön a gondolat, hogy mi van akkor, ha a világegyeteben a galaxisok nem állnak, hanem vagy távolodnak vagy közelednek, dinamikus rendszert alkotva.
Ez a gondolat egyébként azért vetődött fel, mert volt egy alapprobléma, amire már Newton is felhívta a figyelmet, hogy az ő általa lefektetett gravitációs törvénnyel ellentétes az állócsillagok fogalma. Ha a gravitációs törvény érvényes és univerzális, nem létezhetnének állócsilagok. Össze kellene hullaniuk 1 pontba. De úgy volt vele, majd valaki rájön a nyitjára.
Voltak is elméletek, amik feltételeztek olyan erőt, ami taszít bizonyos távolság után és ez tartja meg az egyensúlyt. Matematikusok rámutattak, hogy ez nem lehetséges, mert az elmélet által leírt erőhatás és a gravitációs erő együttesen instabil rendszert eredményezne. Ha valamelyik objektumon valaki eltüsszenti magát és picit távolabb kerülnek, akkor utána már távolodni fognak mert győz a feltételezett taszító erő, ha pedig a tüsszentés hatására egy kicsit közelebb kerülnek akkor a gravitáció győz és összezuhannak.
Mivel azomban az a világkép, hogy márpedig a világegyetem statikus (nem mozognak a csillagok, illetőleg galaxisok) olyan mélyen beleépült a tudományba, hogy fel sem merült más, így az elméletet ehhez az általánosan elfogadott világképhez próbálták igazítani. Einsteint ugyanezt a hibát vétette a híres λ paraméter felvételével, amiről szintén kiderült, hogy instabil rendszert eredményezne. Nem lehet kárhoztatni őket ezért, mert nem álltak rendelkezésükre olyan megfigyelések, amik mást mondtak volna. Ezekre a mnegfigyelésekre az 1920-as évek végéig kellett várni.
Hubble megmutatta, hogy a galaxisok távolodnak a világegyetem nem statikus. Az eredményeket Einstein elismerte és a λ paramétert a legnagyobb tévedésének nevezte.
Később kiderült hogy mégis van λ, ami a sötét energiá hatásának feleltethető meg és felelős a gyorsuló tágulásért. Zsenik tévedéseiből is ki tud pottyanni valami :)