Nem tudom miért gondolod, hogy a nemzeti jellegű politizálás inkább konfliktus teremtő, mint a globalizáció központú. Én fordítva látom, ha egy politikai hatalom konfliktust akar teremteni, akkor az konfliktust fog teremteni és azt az ideológiát használja ki inkább, amelyik célszerűbb, elérhetőbb számára.
Valójában pl. Hitler sem volt nemzeti, csak kis részben emelte a német kultúra elemeit be egy általa és hívei által kreált újfajta ideológiába, kultúrába. Egy Római birodalomra hajazó építészetet, jelképrendszert vegyített a germánnal és nagyvonalúan szkippelte a keresztény hagyományokat. A cél ugyanis nem a német nemzet felemelése volt, hanem egy európai birodalom létrehozása.
Amerika a 2001. utáni a globális fenyegetés ideológiáján alapuló háborúi is inkább kreáltak voltak lásd főképp Irak 2003-as megszállását és a tömegpusztító fegyverek esetét. Simán figyelmen kívül hagyták az afgán, és az iraki népet, a több 100 ezer civil áldozatot nem igazán tartjuk számon és erősen rányomultak a "globális fenyegetést" jelentő "terroristákra", akik max pár ezren lehettek adott országokban (Irakban konkrétan zéró). A globális fenyegetés csak ideológiai alap volt, amivel egyes nagyságrendileg gyengébb államok ellen a nemzetközi közösség által többé kevésbé elfogadottan lehetett erőszakot alkalmazni.
Japán II. VH utáni fejlődése viszont erősen támaszkodott a nemzeti hagyományokra, értékekre és gyakorlatilag törvénybe iktatták, hogy nem viselhetnek háborút, max magukat védhetik meg. Ez a nemzeti kultúra a gazdasági, technikai, tudományos sikereket látva a nyugati országokban referencia kultúrává vált, pl. a '80-as években minden srác karate klubokba járt.