Egy atomrobbantás az űrben egy nagyon erős fényfelvillanást eredményez ega igen széles spektrumba. A bomba anyagán kívűl más nem vetődne szét. Itt a Földön azért van tűzgömbje egy atomrobbanásnak, mert a felszabaduló röntgensugárzást elnyeli a légkör, és ettől felhevül. Gyakorlatilag egy extrém mikrosütű az atombomba. A tűzgömb gyakorlatilag le is árnyékolja a robbanást, elnyelve a röntgensugárzást, és amit érzékelünk, az a felhevült tüzgömb által leadott röntgensugárzás. Elnyújtva, sokkal kissebb intenzitással, de hosszabb ideig sugározva adja le a robbanás igenrövid ideig tartó röntgensugárzását. A nap magjában felszabaduló energia is évezredek, milliók alatt jut el abfelszínre. Az űrben robbant atombombánál egy minimális lökéshullámmal, és ega földinél rövidbb ideig tartó, de jóval intenzívebb röntgensugárzással számolhatunk. A felszínen kell robbantani, hogy az aszteroida anyaganionizálódva kilökődjön az aszteroidából. Ilyenkor nem valami lökéshullám tollná arrébb a célpontot, hanem a célpont anyaga kirobbanva lökné el a célpontot.