Nekem meg az jut eszembe, hogy elvileg az ember, látva az idegrendszer alapfrekvenciáját, az idegingerület terjedési sebességét képtelen lenne autót vezetni, max pár km/h-val. Kb 300 km/h-ig azonban egész jól elboldogul, ez után már olyan nagy a reakcióidőből fakadó lag, hogy nem tud semmire igazán ragálni.
Az emberi agy azonban párhuzamosan folyamatosan kidolgozza a valószínű forgatókönyveket és azokra reagál kis információmorzsák szerint aktiválva őket. Ha nem így lenne, akkor egy véletlenül leeső poharat nem tudnánk elkapni a konyhában. Számítasz rá tudat alatt, kialakult az automatikusan aktiválható "reflex" is, ami bizonyos részinfókra is aktiválódik "pedig csak a szem sarkából láttam". És nem a poharat célozza meg a kéz, hanem azt a helyet, ahol a teljes folyamat végén lesz.
Rahedli mintázat azonosítható a forgalomban is, tipikus pl. mazsola, vagy épp béemvés elötted/mögötted, gyerek az útszélén, busz a megállóban, stb. A tanfolyamon már egy csomót átad egy jobb oktató, de ez egy folyamtos tanulás.
Nem tudom ezek az önvezérlők milyen szinten mennek rá az ilyen mintázatok gyűjtésére, de tekintve, hogy autótípust (elnézést kérek a szabályosan vezető BMW-sektől), az ember életkorát, stb. nem tudja azonosítani nem is nagyon van lehetősége gyűjteni ilyeneket.
Csak a szenzorok adataira reagálva, a forgalmi helyzet és az ebből adódó veszélyes szituk és a ráadandó megoldások "betárazása" nélkül szegény kocsi igen csak magára van hagyva, szerintem.