Nagyon érdekes, szép, dicsőséges és nem utolsó sorban izzadtságszagú erőlködés. Igazi politikusi tőrőlmetszett baromság.
Eszembe jut erről az, hogy például 30-40 éve itt is ismert volt a kifejezés: "nem telefontéma". Nyilván közel sem olyan gyorsasággal mint az online csatornákon, meg lehet beszélni a dolgokat személyesen egymás között. Mégpedig úgy, ha szükséges, a telót beletesszük egy vastag fémkazettába kikapcsolt állapotban, a találkozótól távol helyezi el mindkét fél a sajátját, majd utaznak a találkozó helyszínére. És maga a csevegés a Pitypalatty rét egyik sarkában történik a felek között. Ennek megismerésére milyen megoldást tud kieszelni egy akármilyen nagyokos kormányzati szerv? Kb. semmit, szerencsére!
Egy másik dolog is eszembe jut. Ha a másik félnek küldendő csomag az adott oprendszerben használt binárisnak, vagy függvénytárnak van álcázva, ugyan ki fogja azt a tűt megtalálni abban a szénakazalban, a lib-ek, dll-ek, és végrehajtható fájlok tömkellege között? Azt sem fogják tudni mit kellene keresni. Simán lehet készíteni olyan Veracrypt-hez hasonló, vagy annak forkjának tekinthető szoftvert, ami egyben képes ilyen szintű álcázásra, tehát még az adott fájl fejlécét is úgy csinálja meg, hogy az nem az agyontitkosított konténernek detektálható, hanem egy futtatható fájlnak, lib-nek, dll-nek, és hasonlónak. Keressék meg ha tudják melyik az, amiben a nekik kellő dolog van abból a rengeteg fájlból! (Persze itt bejön a 10 dolláros csavarkulcs módszer, de ettől tekintsünk most el.)
Informatika és tudomány
