Bizony, a látvány, a funkcionalitás, és a multimédia a népek ópiuma. Mindenkor.
Tulajdonképpen a középkorban a gótika kora, és korunk digitális járványa között valójában nincs is sok különbség. Hosszú lesz, de had fejtsem ki.
Gondolom mindenki járt már valamilyen olyan templomban, amelyet a román kor után, a gótika korában készítettek. Ebben a műfajban talán az egyik leglenyűgözőbb még mai szemmel is a milánói dóm. A mai modern korban, amikor hasonlóan lenyűgöző épületek sokasága mellett világunk teljesen más jellegű szemcukorkák (és ezzel választási lehetőségek) felfoghatatlan tömegét tárja elénk, még akkor is meg tudta őrizni ez az épület (is) azt az autentikus grandiózusságot, amely miatt évente több mint százezren felkeresik. Ahogy más, hasonló funkciójú épületeket is a világban, és nyilván nem csak hívők.
Most menjünk vissza az időben, és nézzük, mennyire lehetett letaglózó annak az épületnek a hatása az emberekre. Kib*szottul nagy mértékben, messze nagyobb mértékben mint ma, ahol civilizációnk már megszokta- megtapasztalta az ilyen látványokat, az emberek kiskoruktól kezdve beleszülettek az ilyen látvány-vezérelt világba.
Abban az időben ugyanaz a látvány, amit ma láthatunk ott, mai értelmünkkel felfoghatatlanul letaglózó volt. Gondoljunk bele egy kora középkori tanulatlan földműves helyébe, aki gyakorlatilag egy olyan viskóban lakott, ahol nem volt ablaküveg, ahol döngölt földpadló volt a padozat. Amelynek mennyezete a feje felett nem sokkal húzódott. Ahol mai értelemben vett komfortot és kényelemet jelentő berendezési tárgyak totálisan hiányoztak, annál több volt a kosz, a patkány, a mocsok, a penész, a sz*r. Ahol a télen az állatok is a helységben voltak. Gondold el az általad elképzelhető legrosszabb lakásminőséget, és vonjál le még rendesen belőle, úgy a hajléktalanok lakhatási körülményei felé igazítva. Képzelj el egy ilyen odút, hogy abban élsz. Éld bele magad. Na, miután ezt részletesen elképzelted, ezzel a szemmel nézz meg egy bármilyen gót katedrális képit, weboldalát a neten. Azért javaslom a milánóit, mert az ebben a kontrasztban aztán igazán ott van a másik póluson. Eltompult érzékeink számára is üt ebben a kontextusban.
Amikor ezek a parasztok teszem azt évente egyszer eljutottak a milánói vásárba eladni terményeiket szükségszerűen látták a dómot. Abból az élettapasztalatból amit ezek az emberek életükben átélhettek, és amit megpróbálhatsz elképzelni, már talán érzed is mennyire volt lenyűgöző, marasztaló a dóm látványa, és ennek segítségével mennyire brutális eredményességgel nyilatkoztatta ki, igazolta ez a látvány, ez a felfoghatatlan gazdagság kőbe, üvegbe, térbe, ívekbe, fények és árnyékok lenyűgöző játékába kovácsolva. Ugye az általad elképzelt ember nézőpontjából tökéletesen eléri azt a célt amire létrehozták: az egyház és ezzel párhuzamosan a világrend teljességének és megváltoztathatatlanságának, véglegességének totális kifejezését? Igen, olyan mértékben, hogy azt ma felfogni sem vagyunk képesek. Ehhez tegyük hozzá az adott egyházi személy hangját, amely mélyen és mindent áthatóan zeng a hatalmas épületben. Ez volt akkor a multimédia abszolút maximuma. Kemény, mi?
Hogy jön ehhez mai korunk és a közösségi oldalak, illetve általában az internet? Nos, a mi civilizációnk jelenleg abban a korban van, mint az említett tanulatlan Milánó környéki parasztok a dómban. Még szédelgünk a látványtól, illetve még inkább a funkcionalitás mélységétől és komplexitásától, a rendszerek (látszólagos) ránk szabottságának bizsergető kellemességétől. Hatalmába kerítenek a lehetőségek és lenyűgözőnek tartjuk ezeket a rendszereket. Jó ott lenni bennük. Még nem érezzük, hogy ez nem kizárólag arról szól, hogy ez nekünk jó legyen, hogy ez csak azért kell, hogy profit legyen a másik oldalon. Ahogy a dóm sem funkcionálhat anélkül, ha az aktuális okosítást nem hallgatják emberek megjuhászodott tömegei. Ahogy az említett épületek funkciója is az volt, hogy a méz és korbács elve alapján tartsa fent az egyház és ezzel a feudális struktúra hatalmát. Az ezzel kapcsolatos kijózanodás később jött.
Informatika és tudomány
