Alapvetően ott a gond a kripto pénzekkel, mint a viccben:
"- Mennyi?
- 220
- Mi 220?
- Mi mennyi?"
Tehát míg a hagyományos pénzek mögötti számok - bár bonyolult módon -, de visszavezethetőek ahhoz, hogy mire vonatkoznak, a kriptopénzek mögötti számok csak lógnak a levegőben.
Rámondják, hogy az a szám ott a kriptoszámládon x dollárt ér, de valójában azért adnak érte x dollárt, mert reménykednek benne, hogy később majd mások rámondják, hogy most már 2x dollár az értéke. Csakhogy ennyi erővel azt is mondhatják, hogy az értéke 0x, és gyakran mondják is.
Na most a kriptobányászok azzal érvelnek, hogy a kripto-k értéke igenis visszavezethető a tranzakciókba fektetett számítási teljesítménybe és éppen ezért valós szolgáltatás áll mögöttük. Csakhogy ez a kripto-k szinte egyikére sem igaz, mivel az algoritmusokat úgy találták ki, hogy jóval nagyobb számítási teljesítményt kössenek le, mint amennyi a tranzakciókhoz szükséges.
Azaz a kriptobányászatba beleölt számítási teljesítmény igazából csak placebo, arra kell, hogy minél több embert játékban tartson. Ez jól látszik az algoritmusok működésén: ha sokan leállnak a bányászattal, akkor csökken a bányászathoz szükséges számítási teljesítmény-igény, így ismét rentábilissé válik a bányászat, ami újra visszahozza a játékba a kilépőket.
Azaz a kriptopénz csak akkor hal ki végleg, ha kritikus tömeg hagy fel a bányászatával és a kereskedéssel, vagy ha a buborék végül kipukkad.
Informatika és tudomány
