Ha feltámadna dédnagyapám és átélné a mai időjárást, kitérne a hitéből. Mi, ma élő emberek a forró vízben lassan főzött béka esetében vagyunk. Tegnap egy picit kevésbé volt forró a víz, holnap meg egy picivel lesz forróbb. Na és, kit érdekel? De, ha hirtelen dobnának be minket a forró vízbe, azonnal kiugranánk. Pontosan ez a helyzet velünk is az éghajlatváltozás szempontjából. Mi ebbe születtünk bele, nekünk ez a normális, annak ellenére, hogy már a mi életünkben is, évről-évre tapasztaljuk a változást. Aki utánunk születik, annak meg egy még rosszabb állapot lesz a természetes. Ezért vannak kétségeim afelől, hogy a társadalom valaha is eljut arra a szintre, hogy felismerje, most már lépni kell!
Az ember, főleg a mai ember mindenekelőtt a rövidtávú célokat részesíti előnyben. Csak az orráig lát, mert az érdekei ezt követelik meg. Nem érdekli, mi lesz holnap vagy jövőre, tíz év múlva.
Természetesen az éghajlat változik. Nincs is ezzel baj, ez természetes folyamat. A baj a változás gyorsaságával van. Olyan gyorsan változik a klíma, hogy a biológiai rendszerek nem tudnak alkalmazkodni hozzá ilyen rövid távon (mi sem). Ez kihalási eseményekhez vezet.