Fogyasztóként és munkámból adódóan a gyártás oldaláról is hozzá tudok szólni a témához.
Az egész téma kiindulópontja a társadalmi-gazdasági berendezkedésünk: a fogyasztói társadalom. A gazdaság csak akkor működik jól, ha idén nagyobb a növekedése, mint tavaly volt és jövőre nagyobb lesz a növekedése, mint idén. Ha csökken a gazdasági növekedés üteme, ne adj Isten stagnálás van, tehát idén is csak annyit tudunk eladni, mint tavaly, az már komoly gazdasági válságot eredményez. Ha pörög a termelés, akkor van munkahely, az emberek kapnak fizetést, amit el tudnak költeni a boltban. Ennek egyik következménye a tervezett avultatás és a nem szerelhető eszközök gyártása.
Ha nem lenne tervezett avultatás, ha szerelhetőek lennének az alkatrészek és az eszközök, akkor itt nagyon rövid idő alatt óriási gazdasági válság lenne. Emberek milliói kerülnének az utcára, mert a hosszú életű, javítható termékek gyártásához sokkal kevesebb munkaerő kell, hiszen a kereslet, a piac is sokkal kisebb. Ezt senki sem szeretné.
Másrészt a piaci verseny kikényszeríti, hogy a gyártók fejlesszenek. Aki nem fejleszt, nem ad ki új terméket, az lemarad és csődbe megy. Rengeteg technológiai vívmányt köszönhetünk a felgyorsult termékfejlesztésnek. Nem az a megoldás tehát, hogy húzzuk be a féket és gyártsunk javítható, szerelhető, hosszú élettartamú termékeket. Ez már nem járható út, ezt el kell felejteni. A gazdaság nem így működik. Aki ilyen termékeket akar, az saját maga ellensége. Se a fogyasztó, se a gyártó nem járna ezzel jól, mert a világgazdaság globálisan működik, mindenki függ mindenkitől. Rendszerben kell gondolkodni és mi mindannyian részei vagyunk a rendszernek.
Egy járható út van, amire jelenleg is törekszenek a gyártók és a jogalkotók. Ez pedig a környezetbarát gyártás és az ezzel kéz a kézben járó újrahasznosítás.
Fogyasztói oldalról meg lenne mit rendbe rakni a fejekben. Ma is mindenkinek megvan a lehetősége a szelektív hulladékgyűjtésre, a tudatos vásárlásra. Ott a kuka minden utcasarkon, mégis sikerül a félliteres PET palackot eldobni az utcán. Az erdőkben, folyópartokon hegyekben áll a szemét. Nem a gyártó felelőssége, ha hülye a fogyasztó. Ha hülye a fogyasztó, azért az oktatási rendszer a felelős. A gyártó csak alkalmazkodik a helyzethez. Ezért van munkája az embereknek.
A nejlonzacskó nem tehet arról, ha hülye emberek kezébe kerül, akik utána nem képesek a kukába dobni, hanem elhajítják a utcán, aztán meg hordja a szél. Vagy a konyhai késgyártók is hagyják abba késgyártást, mert az emberek megvághatják/megölhetik magukat vele? Be kéne ismerni, hogy az emberek nagy része sz*rik a környezetre, a tisztaságra és a rendre, nem csak az utcán, hanem a saját lakásában, a saját életterében is. Igénytelenek, funkcionális analfabéták és ösztönlények.