Az egy dolog, hogy különböző adatokból szép statisztikákat gyártunk, azonban az önmagában marha kevés, hogy a folyamat fontos tényezőinek belső dinamizmusát is feltárjuk.
Az óceán az nem csupán egy adag x hőmérsékletű sós víz, amiben Y mennyiségű CO2 van feloldva. Nem csak fizikája van, hanem a biológiai tartalma még talán fontosabb. Ha már szóbakerült, az 50-es évek óta kb 50%-kal csökkent a fitoplanktonok mennyisége a világ óceánokban, kb. évi 1%-kal. Ez kb olyan pusztulás mintha mára az összes erdő eltűnt volna a szárazföldről. Talán ez a legnagyobb környezeti változás a Földön, amit okozhattunk, ha mi okoztuk egyáltalán, ami ugye kérdéses. Nem biztos.
A cikk is feszegeti a tyúk és a tojás kérdését, azért van-e melegebb, mert több a légkörben a CO2, vagy azért szabadul fel több CO2 a tengerből, mert az valami miatt melegebb? A statisztikák önmagukban erre a kérdésre nem fognak válaszolni.
Egy alternatív hipotézis: tegyük fel, van egy ismeretlen tényező, amit itt nem veszünk figyelembe, ami önmagában melegíti a tengert, ami viszont okozza a fitoplanktonok számának csökkennését, és a CO2 szint növekedését. Ha a saját CO2 kibocsájtásunkat visszafogjuk, akkor lehet, hogy a fitoplanktonok számát még jobban csökkentjük, hiszen a növényi világnak a magasabb CO2 szint épp hogy kedvez, lehet, hogy a magas CO2 szint már most is jelentősen kompenzál egy még dúrvább pusztulást, és a tengerek holt zónáinak terjedését.