A jellem egy életen át fejlődik! De ha már itt tartunk, az vajon milyen jellemre vall, amikor egy 40 éves ember a 40éves fejével, 40 éves élettapasztalatával várja el _ugyanazt_ az érett gondolkodást egy 16 évestől, amire neki 40 éve volt elsajátítani? Esetleg ezen kéne elgondolkodni ha már jellemről, bölcsességről beszél valaki, mert ebben a buta 1bites vallásos világban a megítélés, vagy sokkal inkább az elítélés az marhára megy, csak a gondolkodás nem sikerül...rendszerint.
Nyomkodja a telefont agyatlanul a gyerek? Igen, mert ezt látja a többitől. A fenti cikk pedig éppen arra példa, amikor a jellem és a tudás fejlődik, mert nyilván azért térnek át egy másik megoldásra, mert OLVASTAK,tehát TANULTAK időközben a témáról, így már van igényük a védekezésre. Az más kérdés, hogy nem feltétlen a jó megoldást választják, de itt megint az a baj, hogy vallást tanítanak az iskolában ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket bárki is átvenné a gyerekekkel.