A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.
A vallásos hit ennél is több. Ez a hit tagadja a racionálisan bizonyított tényeket is, bár folyamatos a kihátrálás (azt hogy piros nem úgy kell értelmezni hogy piros mert az csak szimbolikus), lassan már nincs is hova így csak az ignorálás marad(ezt látjuk amikor dyra sunnyog). A bizonyítékok alapján a működő világnak nincs szüksége istenre, sőt bármiféle isteni csoda/beavatkozás sértené is a megfigyelt/leírt koherenes szabályokat. Ennek ellenére az egyik fajta hívő pl. azt mondja hogy isten a saját képre megteremtette az embert, ezzel szemben a tudomány és a tények azt mondják hogy ez egy hosszú folyamat volt rengeteg primitív létformán át. Az hogy nem fogadod el a világ >99%-át leíró tényeket és a helyére egy kitalációt teszel az a megalapozatlan hit. Az hogy úgy hiszem holnap fagyni fog a sarkvidéken egy másfajta 'hit', akkor is ha nincs rá teljes bizonyítás, de az éghajlati adatok alapján ez egy nagyon valószínű kimenetel.
A 0 megerősítő+99% cáfoló bizonyíték alapján történő elfogadás minőségileg más kategória mint ennek a fordítottja. A hívők szeretik egybe mosni a kettőt, de ez óriási tévedés/csúsztatás.