A liberalizmus (most az eredeti értelmében értem, nem arra a kulturális marxista és posztmodernista ideológiakoktélra - feminácizmus, LGBT-aktivizmus, a fehér férfi mint olyan démonizálása stb. -, ami ma az USA-ban liberálisnak van nevezve), mint a legtöbb ideológia,rendelkezik pozitív vonásokkal. Az egyéni szabadság tisztelete, az emberi kreativitás előmozdítása és a törzsi kötelékek mindenek felettisége helyett bizonyos egyetemes értékekért (ez persze más univerzalista eszmékre is igaz, mint a térítő vallások vagy a kommunizmus) és az emberi jogokért való kiállása pozitív volt.
De a liberális ideológiának mára megmutatkozott a sötét oldala, a liberális gazdasági és politikai elvek huszadik század végi gyakorlati megvalósulása terén.
A hagyományos társadalmi kötelékek - vérségi, vallási, nemzeti - elvesztése az embereket magányosabbá, elszigeteltebbé tette, mint bármely korábbi társadalomban. Persze ez már a XIX. századi liberális kapitalizmusban is megmutatkozott, Marx ezért beszélt az elidegenedésről. Az univerzális értékekről szóló szólamok elvben szépek, de az atomizált közösségekben sokan elhanyagoltnak, magukra hagyottaknak és dühöseknek érzik magukat, és keresnek pótszer-közösségeket, vagy találnak más messianisztikus ideológiákat, amilyen a kommunizmus vagy a fasizmus volt, vagy ezek huszonegyedik századi új megfelelői, a nyugat egyes országaiban erősödő újbaloldal, vagy a liberálisok által a legfőbb veszélynek beállított "nacionalizmus és populizmus".
Az egyéni kreativitás létrehozott nagyszerű művészeti alkotásokat, valamint lehetővé tette a gyors gazdasági és technikai fejlődést. Ugyanakkor az élet minden területén ösztönözte a féktelen versenyt, akár hasznos ez hosszú távon az emberiség számára, akár nem, és az erőforrások ezzel járó pazarlását.
De abban igazad van, hogy bizonyos értelemben ma szinte mindenki liberális, legalábbis viszonylag kevesen vannak, akik apostoli királyságról és hasonlókról álmodoznak.