A normalisabb algoritmusok megadnak a talalatok melle egy-egy konfidencia erteket is, ami azt hatarozza meg hogy az algoritmus szerint mennyire megbizhato a valasz. Egy egyszeru megbizhatosagi szurovel be lehet allitani, hogy a rendszer csak a megbizhato valszokat vegye figyelembe, tobb jonak tuno valasz eseten a szigorubbat (tehat piros vagy sarga lampa eseten magara vonatkozoan a pirosat, masok eseten a sargat) valassza, teljes bizonytalansag eseten pedig ovatos modba kapcsoljon.
A tablak felismeresenel pedig az optikai karakterfelismeresnel is hasznalt algoritmus a nyero, ami kepes zaj meglege (pl. faxolt, fenymasolt vagy kopott betuju irogepen keszult szoveg) eseten is megtalalni a jo valaszt. Igy ha egy tabla kepebol tetszoleges mennyisegu pixelt tavolitunk el (atragasztassal, kosszal, stb.), akkor folyamatosan csokkeni fog a valasz megbizhatosagi erteke, de mindenkeppen felismeri amig egy bizonyos felismeresi szint ala nem esik a kep minosege. Persze addigra mar regen a megbizhatatlan tartomanyban van a valasz.
A fenti video eseteben egy ilyen 'okos' algoritmus a ket valasztasi lehetosegbol kivetel nelkul mindig az 'egyik sem' valaszt adna.
ps; A fenti megoldasok mar jo 30 eve elerheto es ismert algoritmusokat jelentenek, tehat az, hogy a tudosok nem hajlandoak hasznalni oket nem jelenti azt, hogy a mernokok nem epitik be oket a valodi rendszerekbe. Persze egy egyszeru es mukodo szoftverbol nehez lenne jo pszihologiai tanulmanyt irni. (az ilyen jellegu kutatasokat szinte soha nem a mernoki karok vegzik)
Informatika és tudomány
