Hogy a csudába lenne lényegtelen amikor a nemlétező teret tágítják az okosok. Ha a tér (méginkább a téridő) NEM létezik akkor nincs miről vitázni. Mert akkor nem a tér tágul hanem a galaxisok távolodnak amint azt a vöröseltolódásukból látjuk is.
Az alapvető hozzáállás téves az egész kozmelódia komédiában. A (nemlétező) teret azért kell tágítani mert enélkül dől a fénysebesség állandósága, meg úgy az egész relativitáselmélet.
A relativitáselmélet adja a létezhető legrosszabb leírását a gravitációnak, következésképpen a szingularitásnak képzelt BH középponti állapotokat akkora hibával írja le mint amekkorát az összes többi tudományág együttesen sem képes produkálni. Ott ugyanis a gravitáció nullához tart, míg a relelm azt tartja, hogy a végtelenbe tart. Az elkövetett hiba tehát végtelenül nagy, ha úgy tetszik végtelen nagyságrendű.
Nem látjuk úgy, hogy gyorsulva tágul a Világegyetem, mert ezt csak egyetlen nagyon nagyon távoli SN megfigyelésére alapozza két Nobeldíjért versengő csoport (oda is adták). Amit látunk az annyi, hogy minél távolabbi galaxist és kvazárt figyelünk meg az annál pirosabb és a számolt távolodási sebesség többszörösen átlépi a fetisizált fénysebességküszöböt.
Pedig csak arról van szó, hogy az Ősrobbanás a fénysebesség sokszorosával történt meg (ami a gravitonsugárzás sebessége) és azóta lassul. Ugyanazért lassul amint feldobsz egy követ a levegőbe. Az szépen lassul, majd az emelkedése megáll, aztán lepottyan.
A Világegyetem azonban nem várja meg amíg megáll a tágulás, mert egy hirtelen bekövetkező folyamat következtében összezuhan. A hajtóerő a gravitációs sugárzás. Egyébként ez a sugárzás mozgat mindent, működteti és felépíti az általunk ismert anyagi világot.