Véleményem szerint a mai csimpánz-szerű emberszabású majmok és az ember között a 2-lábon való közlekedés szempontjából minimum 2 nagy evolúciós lépést kell feltételeznünk, ugyanis az egyik végletet jelentő csimpánz testalkata a FÁN FÜGGESZKEDŐ (csimpaszkodó) életmódhoz alkalmazkodott, az ember hosszú és izmos lába, eltorzult talpa és egyenes gerince viszont a GYALOGLÓ ÉLETMÓDHOZ.
NEM CSUPÁN arról van szó, hogy a majom ALKALMANKÉNT le tud-e mászni a fáról, és alkalmanként tud-e két lábon is járni, illetve fordítva, hogy az ember ALKALMANKÉNT fel tud-e mászni a fára és hogy tud-e azon csimpaszkodni valamennyit, ha muszáj, hanem arról, hogy az ember teste OLYAN HATALMAS mértékben alkalmazkodott a 2 lábon való járáshoz, hogy azt nem lehet pusztán alkalmankénti, "hobbi jellegű" 2 lábon járással megmagyarázni, hanem csak egy olyan TELJES ÉLETMÓDVÁLTÁSSAL, amelynek a lényege a földön végzett, RENDSZERES és NAGYON SOK gyaloglás, amely kulcsfontosságú volt az életben maradás szempontjából, ráadásul úgy, hogy közben észben kell tartanunk azt is, hogy a legtöbb földfelszínen sokat mozgó állat (pl. a ló) NEM VÁLT 2-lábon közlekedővé, vagyis ÖNMAGÁBAN a sok gyaloglás MÉG NEM vezet 2-ábon járáshoz.
1.) Tudjuk viszont a földfelszínen élő madarak példájából (pl. strucc, tyúk, stb.), hogy KIKÉNYSZERÍTI a 2-lábon járást az, ha a mellső végtagokat az élőlény KÉNYTELEN VOLT másra használni (a madaraknál ez a repüléshez való korábbi alkalmazkodás volt).
2.) Azt is tudjuk, hogy akadnak olyan életkörülmények, mint pl. a VÁNDORLÓ (költöző) ÉLETMÓD (lásd ismét a madarak példáját, mint fecske), amely az egész populáció rendszeres és nagyléptékű költözését teszi szükségessé ÉGHAJLATI okokból.
Az előbbiek mintájára én úgy gondolom, hogy az alkalmankénti 2-lábon való földönjárás úgy vált professzionális 2-lábon való földönjárássá az elődeinknél, hogy szintén jelen volt ez előbbi két különböző kényszerítő körülmény, ami tehát minimum kettő, de inkább még több nagy evolúciós lépést jelent.
- Az embernél a 2-lábon járást kikényszerító körülmény az eszközhasználat, pontosabban a FEGYVERHASZNÁLAT jelenthette, mégpedig olyan fegyveré, amit az elődeink folyamatosan maguknál tartottak, tehát folyamatos FEGYVERHORDOZÁSRÓL lehetett szó (pl. dárda).
- És ezt rendszeresen, évszakokon és akár kontinensnyi távolságokon áthaladva is kellett tennie, aminek a triviális magyarázat az lehet, ha VADÁSZTAK, éspedig pl. olyan zsákmány állatokra, amelyek szintén nagy távolságokat tettek meg, pl. a költöző életmódjuk miatt.
Ha igazam van, akkor azok az elődeink, akik elsőként váltak professzionális 2-lábon járókká, esetleg találhatunk bizonyítékokat az eszközhasználatra, illetve fegyverhordozásra, illetve arra, hogy vonuló állatocsordákat követve vadásztak, azaz MARADTAK ÉLETBEN (pl. a jégkorszakok váltakozása során).