Minden űrhajó visszatérő egysége rendelkezik fedélzeti hajtóanyaggal és egy rakás hajtóművel. Ez USA oldalon hagyományosan hidrazin + NTO, az oroszoknál H2O2.
(a műszaki egység leválasztás utáni irányba állás-tartás és légköri fékezés közbeni finomabb pozicionálás céljaira)
A Dragon 2 annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy van további 8, sokkal nagyobb tolóerejű hajtómű is, amihez sokkal több üzemanyag kell és azt a hajtómű készenlétbe helyezésekor sokkal nagyobb nyomás alá kell helyezni. A kockázat nem új, csak nagyobb. (csak felszálláskor van "élesítve", egyébként csak a Draco kormányfúvókáknak szükséges, jóval kisebb nyomás alatt tartják a hajtóanyagot - ha jobban belegondolsz, másoknál is van bőven kakaó a fedélzeten a repülési idő majdnem egészében, csak azok a tartályok fél méterrel odébb kezdődnek)
A 8 SuperDraco hajtóműnek és a sok üzemanyagnak a leszállás lett volna az elsődleges célja, ebből adta magát, hogy egyben lehet ez a mentőrendszer is. (+a tervezés idején rendelkezésre álló F9 képességeibe még nem fért volna bele egy mentőrakéta - a mostaniba kettő is beleférne, ha eldobnák az 1. fokozatot) A történetben valahol a NASA is hibás, sokkal korábban is szólhattak volna, hogy nem mennek bele a hajtóműves leszállásba. A kezdeti koncepciót még el is fogadták így...
Ha kezdetektől nem számolnak hajtóműves leszállással, akkor talán a mentőrendszer esetén is valami más irányba indulnak el.
A Boeing sem mentőrakétát használ a Starliner-hez, ráadásul nem is vállalták a mentőrendszer "in flight" tesztjét, a NASA elfogadja a szimulációt is. (felszállás közben az a rendszer is nagy nyomás alá helyezve, "élesítve" utazik) Ez is érdekes...
A NASA "saját" Orion-ja hagyományos mentőrakétát használ, annak idén végezték a mentőrendszer "in flight" tesztjét, de ejtőernyő nélküli makettel. Egyre jobb...