Nyilván a fiatalabb generáció máshogy fog hozzáállni, de ez nem csak a játékokra igaz. Nem fognak egy Terence Fisher féle Dracula-t megnézni vagy a legújabb iPhone után nem fognak visszatérni a Nokia 3310-hez, ha nem nyitottak rá, de ez is ízlés kérdése. Amikor külföldön voltam nyaralni, elmentünk egy igazi retro játékterembe is, tele árkád játékgépekkel, régi konzolokkal és a hely tömve volt, felnőttekkel-gyerekekkel egyaránt, mindenki ugyanolyan lelkesedéssel nyúzta a Pac-Mant, Donkey Kong-ot, Mortal Kombat 2-t, Street Fighter 2-t, stb... De találkoztam a másik véglettel is, aki elé bármit lehet tenni, csak a hibát fogja benne keresni, lehet az a legjobb akármi a világon.
Szoktam olyan játékokkal is játszani amiket nem ismerek, ahogy mondtam, gyűjtöm is őket és így próbálom mindegyiket végigjátszani, legutóbb pl. PS1-en játszottam a Martian Gothic: Unification-t, előtte az első, klasszikus Xbox-on a Dinotopia: The Sunstone Odyssey-t és hiába faék egyszerűségű a játék, a szinkron meg a grafika is nyúzott már mai szemmel nézve, engem teljesen lekötött, úgy hogy előtte nem játszottam soha ezzel a játékkal. Egyszerűen csak jó volt egy egyszerűbb játékkal játszani, ami csak szimplán haladt előre, nem pedig azzal kellett tölteni az időt, hogy húszféle útvonalon juss el A-ból B-be, közben összeszedsz 2 tucat mellékfeladatot, aztán fél óráig kraftoljál fegyvereket, gyógycsomagokat, páncélokat... Aztán mondjuk 2 óra alatt magában a játékban haladtál kb. 10 percet.
Persze, jó dolog az, hogy egyre fejlettebb egy játék, egyre több lehetőséged van, nyitottabb egy kicsit a világa, de néha van úgy, hogy a kevesebb több. Jó példa erre a 2014-es Wolfeinstein: The New Order is. Old school játékmenet, mész előre, ölöd a nácikat, nincsen fedezékrendszer vagy falon futás vagy kraftolás, semmi sallang csak a lényeg és működött is. Ellenben ott van pl. egy RAGE 2 2019-ből, aminek jó a grafikája? Ja, nem csúnya. Van nagy játéktér? Ja, elég nagy egy FPS-hez képest. Tudsz benne kraftolni? Ja, tudsz benne, meg járműveket vezetni... Szóval nem egy egyszerű "megyek oszt ölök" típusú FPS, valahogy mégis megragadt a középszerűségben.
Summázva a dolgot, szerintem aki vevő a régi játékokra és azt nézi, hogy hogy van összerakva, nem pedig azt, hogy mi hiányzik belőle, az ugyanúgy el fog szórakozni egy Icewind Dale-el 2000-ből, mint mondjuk egy Dragon Age: Inquisiton-el 2014-ből.
Informatika és tudomány
