Mivel senki nem szeret háttal menni az ismeretlen fele. Ösztönös. Még ősi biológiai ösztön mikor bármikor jöhetett valami vadállat és prédává vált az ember. Így létkérdés volt a környezet ismerete. Hogy tudja az ember, hogy mi van a háta mögött. Ezért is az emberek többsége a menetirányba szeret leülni, hogy lásson arra előre, merre halad. A többség akkor ül le háttal, ha már előre nézve nem tud leülni.
Pont ez az ösztön okozza, hogy szívesebben ülünk le valahol a sarokban vagy a fal mellett, mint egy nagyobb szabadabb nyílt tér közepén. szélen ugye legalább 1-2 irányból fedezve vagyunk és nem érhet onnan minket támadás. Bár ma már nem ront ránk a kardfogú tigris... de a zsigereinkben benne maradt az évmilliók alatti praktikus túlélési ösztönök.