"Az ősrobbanás óta 13,8 milliárd év alatt 90-110 milliárd fényévnyire tágult az Univerzum. Igen, vannak olyan régiói, amit soha nem fogunk innen látni, akármilyen távcsöveink lesznek. Az elméleti látóhatárt feszegetjük, 13,7 milliárd fényévre már láttunk galaxist. Persze az már rég nem ott van, és eljön az idő, amikor eltűnik a láthatárról. Ugyanis nem a galaxisok távolodnak, hanem a közöttük lévő tér növekszik."
Egyreszt nem tudjuk pontosan, hogy mennyi ido telt el azota, tovabba nem tudjuk pontosan mekkora is az univerzum, mert csak a lathato reszet latjuk. Harmadreszt a relativisztikus idozorzulast viszont tudjuk merni, ezert azt feltetelezni, hogy a Fold vagy Naprendszer tartozkodik a 0 szinten eleg nagy naivitas lenne. Mivel mozog, ezert biztosan van ido lassulas, csak jelenleg nem tudjuk mekkora. Sot maga a tejutrendszer is mozog, ami ugyancsak okoz lassulast. Innentol az egyetlen feltetelezes az, hogy a vilagegyetem felfuvodasi sebessege a fenysebesseggel egyezik meg, mert semmi nem tud gyorsabban haladni ennel. Ebbol ugyanugy nem szamithato a vilagegyetem kora vagy merete, de legalabb a lokalis idolassulas merteke meghatarozhato. Ha a hattersugarzast a fenti feltetelezes alapjan szamoljuk at, akkor viszont mar kijon korra es meretre valo becsles, felteve, hogy se lokalis ter ido buburek nincs (a gravitacios ter es sebesseg miattin felul), se sotet anyag nincs. Erdekes mellekhatasa a fenti elmeletnek, hogy nem is kell sotet anyag ahhoz, hogy mukodjon. Egyszeruen minden latszolag fenysebesseg feletti tagulast a megfigyelo mozgasa miatti lokalis ido lassulas okoz. Persze amig valaki nem mer utanna, addig ez is csak egy elmelet marad, de legalabb ez olyan ami elvileg kislerleti meresekkel is bizonyithato. (feltetelezve, hogy a gravitacio is csak maximum fenysebesseggel tud terjedni es minden ennel gyorsabbnak tuno terjedes a megfigyelo idolassulasa miatti jelenseg)