Mindig a teljes egészet szeretem megfigyelni, mások - tapasztalatom szerint - szeretnek kiragadni egyet az egészből és csak azt vizsgálják.
Persze azt nem tudhatom, hogy ha hozzáadjuk a táguláshoz az időérzékelést, azzal igaz lesz-e az elmélet (mert senki sem tudhatja), viszont meglátásom szerint máris egy több szempontot figyelembe vévő elméletet kapunk, ami sokkal többet ér.
Kedvenc példám gyerekkoromból:
Volt egy akkor még 5 éves szomszéd gyerek a telkünkön aki még nem értette, hogy a villanykörte miért nem világít egy sima kapcsolóval. Az nem elég. Mert ugye kell még valamilyen energiaforrás, vezetékek és benne az áram... (a gyártás nem volt fontos) De a lényeg, hogy a kapcsoló önmagában kevés.
Erre a gyerek mérgesen megszólalt, hogy: Hát persze, hogy nem elég. Mert fel kell kapcsolni!!!
És igaza volt. Elméletben és gyakorlatban is. A gond az, hogy ezt az elméletet követve sosem fog világítani a lámpa, hiába kapcsolgatjuk a kapcsolót. Az csak akkor fog működni ha a teljes folyamatot értjük és úgy is csináljuk.
Persze jöhetnek a dumák, hogy a "tudósok" okosabbak "mindenkinél", de azért lássuk be, hogy ők is emberek, ők is hibáznak, próbálkoznak. És bizony a történelemben sosem az emberiség, de nem is a tudósok csoportja volt akik rájöttek a megoldásra, hanem egy-egy ember volt mindig is akinek sikerült rálelnie a helyes útra, sokszor teljesen véletlenül. Pl Tesla nélkül sehol nem lennénk, hiába a sok tudós. Ahogy Neumann és Turing nélkül sem ülnénk most a PC előtt.