"... Ezek a ritkaföldfémek azonban gyakori elemeknek számítanak, ezt az elnevezést azért kapták, mert ritka, illetve ritkának tartott ásványokból izolálták őket először. A kontinentális kéregben valamennyi ritkaföldfém gyakoribb, mint az ezüst, és egyes ritkaföldfémek, például a La, vagy a Ce gyakoribbak a réznél. A hatalmas probléma az velük, hogy nem koncentráltan vannak jelen (mint pl. a szén - telepekben) hanem szétszórtan, és épp ezért kevés helyen kifizetődő a bányászatuk. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a ritkaföldfémek csoportjába tartozó elemek összekeveredve és általában közösen állnak össze bányászható érccé, ami ércek nagy mennyiségű radioaktív elemet - uránt és tóriumot is tartalmaznak. Az ércet fel kell dolgozni, a további felhasználáshoz ezért műveletek sokaságával szét kell választani őket. Ezek a feldolgozó műveletek pedig erősen szennyezők tudnak lenni.
A ritkaföldfémek alapban mérgezőek, bányászatuk, feldolgozásuk, finomításuk a világ legdurvább környezetszennyezési módszerei közé sorolandók. Ugyanis a ritkaföldfém-finomítás erősen toxikus, rákkeltő, nehézfémekkel, uránnal és tóriummal szennyezett, radioaktív melléktermékeit hatalmas mesterséges tavakban tárolják a bányák környékén, ezek a kínai bányák (becslések szerint) csak a savas, radioaktív szennyvízből évi tízmillió tonnát termelnek. A kinai ritkaföldfém-főváros, Batou környezete rövid idő alatt holdbéli tájjá változott, kipusztult a növényzet és kitelepítettek mindenkit a környékbeli falvakból, mert az itt élőknek az ivóvízbe szivárgó mérgező anyagok miatt tömegesen kezdett kihullani a hajuk. ..."